Balassa-problémák

A XVI. szd. magyar költészetének szellemét vizsgálva a ránk maradt emlékekben, azt tapasztaljuk, hogy legtöbbje az akkori magyarság köznyomorát, reménytelen állapotát, üldöztetését tárja elénk. Leggazdagabb e kor az előző századokból örökölt vallásos költészet fajaiban, melyek közül különösen a zsoltárköltészetet, a jeremiádokat, a haláltáncénekeket kell kiemelnünk. Még az epithalamiumokat is a a vallásos szellem hatotta át. A szerelmes- vagy virág-énekeket a „régi és új egyház" szigorú és vallásos felfogása teljesen háttérbe szorította. Már Temesvári Pelbárt (1430?, 1440—1504.) híres magyar egyházi szónok is többször kifakadt böjti beszédeiben (Sermones quadragesimales) a szerelmes, másképen fajtalan énekek ellen. Bornemisza Péter is hevesen támadja a lant és síp hangjai mellett a szerelmes énekekben gyönyör-ködŐKet... Ilyen felfogás mellett nem szabad csodálkoznunk azon, hogy 337 évvel ezelőtt Gabelmann krónikás, az elfogult kortársak véleményének hatása alatt, az 1594. június 3-i naplójába, a XVI. szd. magyar lírájának legkiválóbb képviselőjéről ezt jegyezte fel: „Perierunt: Valentinus Balassy, Hun-garus sed impius." Pedig Bálint nem volt istentelen, csak jó és rossz tulajdonságaiban — melyek erősen magukon viselik a magyar jelleget — a XVI. szd. igazi fia, aki telve volt szenvedéllyel, erőszakkal, egészséggel és vidámsággal, duzzadó költői tehetséggel. Ezt érezte és tudta maga a költő is ; azért mondta a körmendi Batthyány levéltárban őrzött és Batthyány Boldizsárhoz 1585. február 11-én írt levelében: „Nemzettel, emberséggel és egyébbel olyat, kit gonosz szerencse embertől el nem veszthet, alábbvalónak magamat egyik Dobónál sem vallom, értékkel kisebbnek nem mondorn - Miben lehetett 6 különb a bécsi haditanács tagjai közé is felvett vitéz Dobó Ferencnél? A költő csakis tollára és irói tehetségére gondolhatott, mellyel valamennyi kortársát felülmulta. Ismerték és énekelték is a végbeli életet magasztaló verseit és szerelmes dalait, anélkül azonban, hogy a szerző nevével — egy-két barátját kivéve — valaki is törődött volna, hiszen akkoriban az énekmondók seregével terjesztették a dalt. Az egyházak által üldözött szerelmes énekeket pedig dugva adogatták egymásnak. A költemények szerzőjéről egészen megfeledkeztek; mert csak a nagy vitézek, a kiváló hősök neveit és tetteit tartották érdemesnek a különféle feljegyzésekben megörökíteni. Ezek a körülmények magyarázzák meg, hogy miért maradt ránk oly kevés életrajzi adat a XVI, század kiterjedt levelezéseiben a kor legnagyobb költőjéről és miért borult a költő életének azon részeire szinte áthatolhatatlan sötétség, melyek Bálintra a legjellemzőbbek, nekünk pedig a legtanulságosabbak lennének. A költő igazi nagyságát először első költő-tanítványa : Rimay János ismerte fel. Rimay óta számos költőnk, sok tekintélyes tudósunk és ékestollú írónk méltatta már eddig is nagy lírikusunk, igazi irodalomtörténeti jelentőségét, mely széleskörű Balassa-irodalmat teremtett. Nemcsak irodalomtörténeteink — köztük Pintér J. II. köt.245-295.lapjain található 7 fejezet, — hanem a napilapok és folyóiratok nagyon sokszor megemlékeztek már Balassáról és a vele kapcsolatos kérdésekről. Reméljük, hogy mi sem végzünk fölösleges munkát, ha irodalmi tekintélyeink eddigi értékes hozzászólásai után, értekezésünk öt fejezetében néhány gondolattal gazdagítjuk a Balassáról szóló irodalom termékeit.