I. Constantinus császár egyház- és valláspolitikája

Constantinus 280-ban vagy 282-ben, február 27-én egy pénteki napon született Naissosban. Apja Constantius javakorában a legszebb férfikorban volt akkor. Anyja Helena a 50-as években. Constantius Illyricum praeses tisztét töltötte be Probus (278—81) alatt, s mint praeses ismerte meg Helenát. Maximianus alatt praefectus praetorio lett, ami azt jelentette, hogy az addigi állandó hivatal helyét a császár melletti folytonos ide-oda való utazgatás váltotta fel. A gyerek anyja Helena, Naissos város legelőkelőbb fogadójának tulajdonosnője volt6 és a kis Constantinus első benyomásait Naissos provinciális város fogadójában lezajló életből merítette. A szép alakú, nagyerejű, halványarcú (chlorus) Constantius amíg Illyricum kormányzója maradt, gyakran meg tudta látogatni fiát; a mozgalmas praefectus praetorio tiszte után azonban mind kevesebb alkalma nyílott asszonya és fia felkeresésére. A kis Constantinus anyja oldala mellett nőtt fel, nem sok iskolai műveltséggel, ami érthető, hisz nem litteralis, hanem militarista pályára praedestinálta szinte származása, környezete, temperamentuma (a két különféle nevelést szépen láthatjuk Eumen: Pro restaurandis scholis oratiojában). Ahogy később cselekedeteiből is következtethetjük, élénk, rakoncátlan, vakmerő gyerek volt, kinek gyermekéletében a legkülönféle emberek emlékképei halmozódtak fel. Mert népies élet lehetett egy naissosi fogadóban a III. század végén. Aquilejából (Itália) Bizáncba, illetőleg keletre (Oriens) Naissosou keresztül vezetett az út Senia—Siscia— Sirmium—Singidunum, Viminatiumtól Naissosig a Margus völgyében, honnét Serdicán és a híres Succi-szoroson keresztül a thrák síkságra, illetve a Hebrus völgyébe. A kereskedelem és a légiók útja volt ez és a naissosi fogadó nem szűkölködött vendégekben. Részben ezek a kereskedők és katonák voltak a romanizáció hordozói is, melynek bizony a hellenizmusban erős ellenfele akadt Illyricumban és Thrákiában. Amint azonban az ember kilépett egy ilyen urbsból, a vidéken egy endogén népi műveltséget talált, legfeljebb termelési észközeinek tökéletesítésében, meg kultuszok recipiálásában hajolva meg a római-hellén városi civilizáció előtt. Ott a vidéken a lótenyésztő parasztok még kalandvágyó gyerekeket neveltek, akik forró vérüket a légiók között akarták az előmenetelre kihasználni. Panasztok, városi kisiparosok, kereskedők, katonák fordultak meg a városban és az irodalmi hellén nyelv mellett a katonai római és a paraszti thrákillyr nyelvet egyformán hallhatta az ember Naissosban és fogadóiban. Az elenyésző számú keresztény nem számított még ebben az időben. Még 325 körül sem biztos, hogy keresztény püspök van a városban,8 amit pedig a keresztény község jelenlétének legbiztosabb jele lenne. A keresztény szellemet ki kell tehát küszöbölnünk a környezet rajzolásánál. Éppúgy helytelen lenne anyját, Helenát már ekkor kereszténynek feltételezni. Eusebius Vita III. c. 47. szavai szerint csak fia áttérése után és egyenesen annak ösztönzésére fordult ő is a kereszténység felé. A IV. század vége felé, mikor megszületik a legenda, a fiú Constantinus, anyja Helena erős hitétől buzdítva tért át a keresztény hitre, akkor is csak a már felnőtt gyermekre a császárra gondolnak, de sohasem tételezik ezt fel az ifjúkorban. Helena amint Julianus, Libanius,10 de különösen Eusebius11 adataiból kihámozható csak egészen élete végén lesz az a jámbor asszony, akinek emléke él a köztudatban, „a szent Helena"; addig inkább az „okos asszonyt" láthatjuk magunk előtt, aki elzáratja férje másik házasságából származó gyermekeket Viennába, majd 524-ben átviteti őket Thessalonikába. Az utolsó három esztendőben azonban erős vallási érzések vesznek erőt rajta és ennek a nyomai rakódtak le Eusebius írásaiban.