A gyógyítva-nevelés és oktatás társadalompolitikai és közgazdasági jelentősége

A világ összes államai versengve küzdenek a kultúr-fölényért, mert tudják, hogy az állam jólétének, boldogulásának alapja a kultúra, Ebben a nemes versenyben az az állam vezet, amelynek legnagyobb mértékben sikerül polgárai összességét a kultúra legmagasabb fokára emelni. A művelt államok e cél szolgálatába állítják a politikát, a törvényhozást, a tudományt, művészetet stb, stb. Egyre világosabb, hogy Csonkamagyarországot is csak a kultúrfölény mentheti meg, azért ebbe a lázas küzdelembe akar Csonkamagyarország is bekapcsolódni. Nagynevű Miniszterünk, gróf Klebelsberg Kunó szédületes tempóban, bámulatos tetterővel végzi gigantikus munkáját, hogy nemzetünket kulturaílag más nemzetek fölé emelje. A kultúrfölényünkért való küzdelmet báró Eötvös József az 1848, t-cikkel indította meg. Ennek a törvénynek legfőbb hiánya azonban az volt, hogy a leggyengébbeket, a kultúra oltalmára, védelmére s segítségére leginkább ráutaltakat: a siketeket, a vakokat és szellemi fogyatékosokat kizárta a kultúra áldásaiból. A törvénynek ezt a hiányát nemcsak a szerencsétlen kizárt egyének, de hozzátartozóik, a társadalom s maga az állam is érezte, azért az 1921. évi XXX. t.-cikkben már az érzéki, értelmi s erkölcsi fogyatékosok tanítási kötelezettsége is kimondatott. Hogy az 1921. XXX. t.-c.-nek a kultúrfölényért folytatott küzdelemben milyen sebeket kell gyógyítani, milyen hiányokat kell pótolnia, arra akar rámutatni ez a kis tanulmány, Egyben fel akarja hívni a figyelmet azokra a nagy nemzeti károkra is, melyek a fogyatékosok oktatásának hiánya folytán az államra nehezednek. Abban a reményben bocsátjuk a kis füzetecskét útjára, hogy a magyar nemzet nagyságáért küzdő Miniszter Urunk nagy ívelésű programmjában meg fogja találni a módját az érzéki, értelmi s erkölcsi fogyatékosok megmentésének is.