Öt évszázad fekete krónikája

Ez a könyv olyan bűnügyek krónikája, amelyekben a tettes, illetve áldozat soproni, vagy ha egyikük sem helybeli, Sopron vagy környéke a ,,tetthely”. Fél évezred bűnügyeiből történt a válogatás. Adatai dokumentumokon alapszanak, amelyek forrásértéke eléggé eltérő, mert levéltári okmányokon kívül vannak közöttük egyszerű polgárok írta krónikák is. Ha el is fogadjuk a Csányi- és Ritter-krónikák szemtanúi hitelességét, a Brinner-, Fiedler-, Bruckner-, Geiger-, Michel-, Wischy-, Bertok-, Storno-, Payr- és Petz-krónikák adatainak hitelessége még nincs kellően tisztázva. Az adatok valóságértékét ezekre figyelemmel kell mérlegelni. A munka mint válogatás nem törekszik teljességre, csupán az érdekesebb és jellegzetesebb bűneseteket közli. A részletesebb ismertetés rendszerint a Criminal Buchokban és Senats Protocollokban (bűnügy és tanácsi jegyzőkönyvekben) közűiteken alapszik. A válogatás ötszáz éve az 1277-kel kezdődik és az 1780-kal végződik. A két évszám nem önkényes. 1277-ig a soproni polgár a megye többi lakosához hasonlóan a megyei ispán joghatósága alá tartozott. Az 1277. évben adományozta IV. László király a városnak — egyéb kiváltságok között — a szabad bíróválasztás jogát a II. Ottokár cseh király elleni harcokban tanúsított hűségéért. II. Ottokár ugyanis hódításának biztosítására azt a máig is használatos módszert alkalmazta, hogy az előkelő polgárok gyermekei közül túszokat szedett, nem lévén akkora hadserege, hogy az elfoglalt Sopron várában elegendő fegyverest hagyhatott volta, a túszok révén remélte, hogy megtarthatja a várat. Sopron polgárai azonban gyermekeik élete árán is megnyitották a vár kapuit a törvényes király előtt. A polgárok bírájuk szabad megválaszthatásának királyi kiváltságával kikerültek a megyei ispán joghatósága alól: saját maguk urai lettek. Az 1780-iki határévszám annak az igazságszolgáltatási átszervezésnek jelzője, amelyet Mária Terézia indított el és fia, II. József folytatott. Fő céljuk a megyei törvényszékek eltérő joggyakorlatának egyöntetűvé tétele és főképpen meggyorsítása volt. Ezért Mária Terézia megbízta a legfőbb királyi törvényszéket, a Kúriát, hogy az elavult, feudális, kétszázötven éves Hármaskönyv helyett új büntetőtörvényt dolgozzon ki. Az ő uralkodása alatt gyűjtötte össze a magyar udvari kancellária a későbbiekben bíráskodási zsinórmértékül szolgáló döntvényeket a Planum Tabulareben. Mária Terézia vetett véget 1768-ban éppen egy Sopron megyei eset kapcsán (Vlasovits Terézia pere) a boszorkányok elleni eljárásoknak. II. József tiltotta meg a büntető eljárások során a kínzás alkalmazását.