Egyenlő bánásmód irányelvek - helyzetkép

Az érdeklődő olvasó az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európa Központja által 2019. június 7. napján megtartott, „Az uniós egyenlő bánásmód joganyag implementációja Magyarországon – jogalkotás és jogalkalmazás” címet viselő szakmai konzultáció-sorozat záró konferenciáján elhangzott előadások írott változatát tartja a kezében. A konferencia szándéka szerint az azonos című. K 115646 sz. OTKA-kutatás eredményeinek megvitatása volt annak reményében, hogy az ott elhangzottak valamint a jelen kötetben felvetett kérdések és válaszok az elméleti szakembereket, a jogalkotókat és a jogalkalmazókat a kutatási eredmények további hasznosítására fogják ösztönözni. A konferencia alapjául szolgáló kutatás azzal a céllal indult 2015 szeptemberében, hogy átfogóan elemezze az Európai Unió egyenlő bánásmód jogának beépülését a magyar jogrendszerbe. A kutatás során a nemzeti és szupranacionális jogrendszerek között érvényesülő szinergiát és az uniós tagságból eredő kötelezettségeket vizsgáltuk az egyenlő bánásmóddal kapcsolatban, számba véve az eredményeket és az esetleges hiányosságokat úgy a jogalkotásban, mint a bírói és a hatósági jogalkalmazásban. A kutatás kiinduló hipotézise volt, hogy az Európai Unió egyenlő bánásmód koncepciója alapvetően és elsősorban a belső piachoz és gazdasági megfontolásokhoz kapcsolódik, mégis, az alapjogvédelmi szemlélet egyre általánosabb követelményként van jelen az uniós és tagállami szintű jogalkotásban és jogalkalmazásban egyaránt – amint azt az Európai Unió Bíróságának gyakorlata is igazolja. Az egyenlő bánásmód többrétegűvé váló védelmének szintjei (nemzetközi, európai, nemzeti) egyre nyilvánvalóbb hatást gyakorolnak egymásra. Annak érdekében, hogy biztosítható legyen az Unió egyenlő bánásmód jogának hazai jogba való beépülése és kikényszeríthetősége, hipotézisünk szerint a bíróságok és más hazai jogvédő intézmények (elsősorban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és az Egyenlő Bánásmód Hatóság) szinergikus együttműködése szükséges. A konferencia és egyben a kutatás megerősítette az uniós egyenlő bánásmód irányelvek tagállami és ezen belül magyarországi implementációjának alapvető, generális nehézségeit. Ilyenek többek között: a jogismeret alacsony szintje és az ebből fakadó jogértelmezési bizonytalanságok a jogalkalmazás során, a szakpolitikai tervezéshez szükséges és az egyenlőségre vonatkozó adatok hiánya, az ilyen típusú adatgyűjtés szenzitív volta, és nem utolsó sorban a megállapított egyenlő bánásmód jogsértések esetén alkalmazott illetve alkalmazható jogkövetkezmények elégtelen volta. A kutatás során folytatott szakmai konzultációk is világosan megmutatták, hogy azokban az élethelyzetekben, amelyekben a leggyakrabban merül fel az egyenlő bánásmód kérdése, a fent említett hiányosságok a legfőbb buktatói az uniós egyenlő bánásmód irányelvek helyes hazai implementálásának. A kötetben elhelyezett tanulmányok – a teljesség igénye nélkül – ezekre a jelenségekre kívánnak reflektálni hazai és külföldi, elméleti és gyakorlati szakemberek írásain keresztül. A kötetben megjelenő tanulmányok egy része valamint a 2015-2019 között megtartott szakmai konzultációk és a zárókonferencia a fent jelzett kutatási projekt támogatásával készült – amelyért köszönet jár a finanszírozónak, mint ahogy köszönet jár mindazoknak a kollégáknak, akik a projektben kutatóként vagy más minőségben mindvégig közreműködtek.