A Schlägli magyar szójegyzék

A schlägli magyar szójegyzéket Dr. Vielhaber Gottfried az ottani premontrei rendház könyvtárnoka, a kéziratok lajstromozása alkalmával 1890-ben fedezte föl; 1893. évi aug. havában megmutatta azt Dr. Horváth Balázsnak, kinek szíves figyelmeztetésére azonnal a helyszínére útaztam, annak lemásolása végett. Schlägl falucska, hol a premontreiek nagyszerű rendháza áll, Felső-Ausztriában, a rohrbachi kerületi kapitányságban, Linztől 55 km.-nyire, Aigen mezővárostól pedig negyedórányira, igen szép vidéken fekszik. A palotaszerű Stift könyvtára két nagy termet tölt be, köteteinek száma 25.000, a kéziratoké pedig 350; Csehország határán lévén, számos cseh kéziratot őriznek benne, ezenkívül német nyelvemlékeket is tartalmaz. A rendházba megérkezvén, a könyvtárnok azonnal rendelkezésemre bocsátotta a kérdéses kéziratot és úgy ő, mint többi rendtársai, egész ottlétem alatt legnagyobb előzékenységet és vendégszeretetet tanúsítottak irántam, miért is e helyen legmélyebb köszönetemet fejezem ki mindnyájoknak. A nevezett magyar vocabularium 14 sűrűn teleírt lapból áll. Ez a hét levél egy codexhez volt hozzákötve, melytől elkülöníttetett és modern kötésbe köttetett be. Első pillanatra szembeötlik, hogy a Beszterczei szószedetnek szakasztott mása, a kettő közti különbség a kővetkezőkben állapítható meg: 1. a schlägliben nincsenek semmiféle fejezetczímek, de azért az egyes szócsoportok nagybetűkkel kezdődnek, a melyek közűi csak néhány van vörösre festve, a többinek hely hagyatott, de a kezdő szó második betűje mindenütt nagybetű; 2. a fejezetek száma sokkal több, azaz olyanok is vannak benne, melyek a beszterczeiben egyáltalában nem jönnek elő, u. m. isten és világegyetem, időjárás, napok nevei, világi és egyházi méltóságok, testrészek, testi és lelki tulajdonságok, hang- és játékszerek, mesterműszók, számnevek, stb. 3. az egyes meglévő fejezetek is tetemesen bővebbek, végül 4. mind a magyar, mind a latin helyesírása hasonlíthatatlanul jobb és az írása is olvashatóbb. A mi az ilyen szójegyzékek czélját és rendeltetését illeti, arról a Századok 1893. évi áprilisi füzetében bő tájékozás lelhető. Midőn értesültem dr. Vielhabertől, hogy e szójegyzék egy codextől különíttetett el, az utóbbit is megtekintettem és azonnal észrevettem, hogy ez a codex is számos (130) magyar szót tartalmaz. A codex neve Hortularium, azaz latin szótár latin magyarázatokkal ; itt-ott egyes szók után a magyar kifejezés is oda van írva, még pedig magában a szövegben, ugyanazon kézzel. A codex terjedelme 184 levél, ebből 1—161-ig Hortularium, a 162-ik levél üres, 163—176-ig ünnepekről és szentekről (köztük magyarokról is) van szó, 177—184-ig terjedt a föntebb említett magyar szójegyzék, de ez kivétetett belőle.