Magánkönyvtáraink a XVIII. században : (Főpapok és főurak, nemesek és polgárok gyüjteményei) corvina logo

Szerző: Szarvasi Margit
Cím: Magánkönyvtáraink a XVIII. században : (Főpapok és főurak, nemesek és polgárok gyüjteményei)
Alcím: (Főpapok és főurak, nemesek és polgárok gyűjteményei)
Sorozatcím: Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai ; 7.
Megjelenési adatok: Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára, Budapest, 1939.

coverimage A magyarországi könyvtárak történetében a XVIII. századot egészen külön hely illeti meg. önálló, ha nem is teljesen egységes korszak ez: a század kezdő és végső évei határkövek a könyvtárügy fejlődésében is. Talán nem túlzás, ha — különösen a század utolsó harmadát — a könyvgyűjtés aranykorának nevezzük. Mondhatjuk a megelőző időszakhoz viszonyítva az újrakezdés, a XIX. századhoz képest az alapvetés korszakának is, anélkül, hogy az utóbbiak jelentőségét lekicsinyelnénk. Voltak korábban is könyvgyűjtőink, szép könyvtáraink; nem is kell Mátyás király világhírű Bibliotheca Corvina-jáig visszamennünk, hogy ilyenekre találjunk. Ismeretes, hogy a XVI—XVII. században a könyvgyűjtés terén európaszerte észlelhető élénk mozgalom Magyarországon is számos, igen nagybecsű iskolai könyvtárat hozott létre. Ekkor nekilendült protestáns könyvtáraink fénye éppen a XVIII. század folyamán halványult el. Nevezetesebb magánkönyvtárról azonban csak gyéren van tudomásunk az újkor első két századából. Mátyás király fényes könyvtára, biztos pusztulásra ítélve, török kézre került s nem akadt utód, aki helyében új királyi könyvtárnak vetette volna meg alapját. Hiányoztak a magyar fejlődésből a német viszonyokra annyira jellemző territoriális fejedelmi udvarok művelődési középpontjai is. Helyüket Magyarországon a főpapoknak és a főuraknak kellett volna betölteniök: egyedül ők rendelkeztek a könyvkultúra ápolásához szükséges anyagi erőkkel. A török idők vérzivatarai közepette azonban a magyar nagybirtokos nem áldozhatott nagyobb összegeket kulturális célokra, könyvgyűjtésre. Jórészt az ő vállára hárult az ország megvédésének megszervezése, anyagi terhe; a török elleni küzdelem szolgálatában állt birtokainak népe és jövedelme egyaránt. S a könyvgyűjtésnek nemcsak anyagi, hanem lelki előfeltételei is hiányoztak a három részre szaggatott, külső és belső ellenségtől örökösen nyugtalanított, marcangolt országban. „Inter arma silent musae“: a török idők főúri várai a fényes vitézi életnek középpontjai, de nem a könyvkultúráé is egyszersmind. Az ellenség torkában, szüntelen veszélyeztetett területen csak olyan rendkívüli ember alapíthatott könyvtárat, mint a költő Zrínyi Miklós; híres Csáktornyái bibliotékája, magyar földön alig ismert, klasszikus és olasz íróival, éppoly különálló jelenség ebben a korban, mint tulajdonosuk kivételes egyénisége. De ha a többi XVII. századi neves könyvtárra gondolunk is, a sárospataki Rákóczi-könyvtárra vagy a Nádasdyak nádasdladányi gyűjteményére, — hogy csak a legnagyobbakat említsük — egyik sem éri el sem gazdagságban, sem értékben a XVIII. századi nevesebb alapításokat.
Kategóriák: Könyvtár- és Információtudomány
Tárgyszavak: Könyvtártörténet, Magánkönyvtárak
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Sorozati címlap
Címlap
Impresszum
I. A könyvtár művelődéstörténeti jelentősége Magyarországon a XVIII. században
[1]-20
II. Főpapi könyvtárak
[21]-[50]
III. Főúri könyvtárak
[51]-82
IV. Egyéb magánkönyvtárak
[83]-[100]
Függelék
[101]-118
Irodalom
[119]-[131]
Tartalomjegyzék