Tanulmányok Földvári József tiszteletére
Szerkesztő: Korinek LászlóTovábbi szerzők: Györgyi Kálmán; Ádám Antal ; Andrássy György ; Bócz Endre; Cséka Ervin; Tremmel Flórián; Irk Ferenc; Ivancsics Imre ; Kajtár István ; Kengyel Miklós ; Kiss László; Korinek László; Nagy Ferenc; Pusztai László; Sinku Pál; Tóth Mihály; Visegrády Antal ; Vókó György
Cím: Tanulmányok Földvári József tiszteletére
Sorozatcím: Studia iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata ; 124.
Megjelenési adatok: Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 1996. | ISBN: 963-641-417-3
Földvári József 1926. október 9-én született a Somogy megyei Attalán. Középiskoláit a Kaposvári Állami Gimnáziumban végezte, 1946-ban itt érettségizett jeles eredménnyel. Egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, az állam- és jogtudományi doktorátust 1951. január 26-án nyerte el „summa cum laude" fokozattal. A büntetőjogot Losonczy István professzornál hallgatta, az ő meghívására még tanulmányainak bevégzése előtt, 1950. szeptember 1-én gyakornokként a Kar Büntetőjogi Tanszékére került és ettől kezdve, mind a mai napig megszakítás nélkül e tanszéken dolgozott. A tanársegédi, adjunktusi, docensi stációk után 1968. július 1-én egyetemi tanárrá nevezték ki. Az állam- és jogtudományok kandidátusa fokozatot 1958-ban, az állam- és jogtudományok doktora fokozatot 1972-ben nyerte el. Fontos tisztségeket viselt mind a Kar, mind az Egyetem vezetésében. 1971-től 1974-ig az Állam- és Jogtudományi Kar dékánhelyettese, majd az 1974/1975. tanévben dékánja volt. 1975-től 1984-ig
a Pécsi Tudományegyetem rektora volt. Rektori működése alatt a korábbi „egykarú" Egyetemen 1975-ben létrehozták a Közgazdaságtudományi Kart, majd 1982-ben a Tanárképző Kart. Ezzel indult meg az a fejlődés, amelynek eredményeképpen ma a Janus Pannonius Tudományegyetem már öt karon képez szakembereket. 1981-ben vette fel az Egyetem a kiváló humanista, költő és pécsi püspök, Janus Pannonius nevét. Az 1975-1980-as választási ciklusban országgyűlési képviselő és a Jogi és Igazgatási Bizottság tagja volt. Tudományos és oktató-nevelő munkáját számos magas kitüntetéssel ismerték el. 1993-ban a Bayreuthi Egyetem Jog- és Gazdaságtudományi Kara a „doctor iuris honoris causa" címet adományozta részére. Pályafutása során mindig tevékeny részese és alakítója volt a jogi szakmai és tudományos közéletnek. Ezek a Jubiláns eddigi pályájának legfontosabb közérdekű adatai. Most, amikor 70-ik születésnapján szeretettel és tisztelettel köszöntjük, engedtessék meg, hogy figyelmünket az Ünnepelt tudományos és oktatói munkásságára fordítsuk. Földvári professzor úr négy és fél évtizedes oktatói munkássága idején jogászgenerációk sorát oktatta a büntetőjog tudományára. Tanítványai közül ma már sokan a büntető jogalkalmazás vezető személyiségeivé váltak. Rangot jelent a szakmában „Földvári-tanítvány"-nak lenni, s a tanítványok büszkén vallják, hogy az intézménnyé vált Földvári professzortól tanulták a büntetőjog tudományát. Noha én nem Pécsett végeztem a jogot, mégsem mondhatom, hogy engem nem tanított. A büntetőjog-tudománnyal való első ismerkedésem egyik meghatározó élménye volt az egység és a halmazat határeseteiről írott monográfiája és azóta is megmaradtam szorgalmas Földvári-olvasónak. Nemcsak olvastam tőle, hanem tanultam is. Földvári József első tudományos dolgozata a törvényi tényállás tanának néhány kérdéséről 1954-ben jelent meg, azóta öt monográfia, kilenc tankönyv és egyetemi jegyzet, és itthon és külföldön közzétett tanulmányok sora gazdagította a magyar és az európai büntetőjog-tudományt. Tudományos munkássága nyomán a magyar büntetőjog-tudomány egyik elismert vezető személyiségévé vált. Nevéhez fűződik mind a bűncselekménytanban, mind a büntetéstanban az egyik meghatározó tudományos irányzat. A szorosan vett büntető jogtudomány mellett súlyt helyezett a tágabb értelemben vett bűnügyi tudományok művelésére is. Az 1960-as években fontos szerepet játszott a kriminológia tudományának újjáélesztésében. Társszerzője volt az első kriminológiai tankönyveknek és mindmáig elismerten hozzájárult a kriminológia rendszertani alapkérdéseinek a tisztázásához. Az immár kilenc esztendeje megjelent Kriminálpolitika című munkájában hazánkban elsőnek vállalkozott e diszciplína ismeretanyagának korszerű és rendszeres kifejtésére.
Share
Tweet