A zsidó nő

A zsidó vallásban a nőkre három fő vallási kötelezettség hárul: a szombati gyertyák meggyújtása, a kenyérsütés során a chala-vétel és a rituális fürdőben való havonkénti megtisztulás. A 18. századi írásmagyarázó, a Vilnai Gaon szerint a fenti három jócselekedet (micva) héber kezdőbetűiből a „báj" jelentésű szót kapjuk. A havi vérzés idején, és az azután következő hét „tiszta napon” keresztül is az asszony tisztátalannak számít, amíg meg nem merítkezik a műve, a rituális fürdő vizében. A rituális lemerülést áldásmondás kíséri. | A Magyarországon élő zsidókat polgári és politikai jogok tekintetében 1867-ben egyenjogúsították az ország többi polgárával. A hétköznapi életben azonos törvényi feltételekkel vehettek részt, mint a nem zsidó többség, a „Gründerzeit” éveiben bekapcsolódhattak a modern Magyarország megteremtésébe1 - de mindez „természetesen” csak a férfiakra vonatkozik. Rájuk vonatkoztak a törvények, ők alapíthattak gyárakat, ők vehettek részt a választásokon, szerkeszthették a modern irodalmi, társadalomtudományi, művészeti lapokat. Valóban így van ez? Valóban elhisszük, hogy a gyárosok, kereskedők, lapszerkesztők asszonyaik nélkül hozták létre mindazt, amire ma is büszkék vagyunk? Ha a történelemkönyveket nézzük - el kell hinnünk. A modern magyar zsidó történelemmel foglalkozó összefoglalók szinte semmit sem írnak a zsidó nőkről - sem összefoglalóan, sem egyes személyeket kiemelve. Ha zsidó nőkről kívánunk ismereteket szerezni, akkor be kell érnünk a néprajzi könyvekkel -ahol a kóser konyha sajátosságairól, a házasság, vagy a gyerekszülés szokásairól olvashatunk. De mi történt a zsidó nőkkel a zsidó emancipációt követő időszakban, ami a női emancipációért folyatott küzdelmek jegyében telt, s ami során felváltva, vagy kiegészítve anyáik értékrendjét, a zsidó nők az egyetemek első nőhallgatóivá, az új művészeti irányzatok közönségévé - s a modernitás szimbólumaivá váltak? S mi történt az asszimiláció, a nőemancipáció első sikereitől a kényszerű disszimiláció korszakáig?