Értékpapírértékelés

A pénzügyi befektetések értékelése rendkívül szerteágazó elvi - elméleti alapokon nyugszik. A tőke - és kamatelméleti, valamint a beruházásokkal és a corporate fináncé más, ide vágó területeivel kapcsolatos elméleti megfontolásokat ismertnek tekintjük. Ezért a pénzügyi befektetések értékelése során kimondottan csak a gyakorlati felhasználás követelményeinek érvényre jutását tartjuk szem előtt. A gyakorlatias megközelítés a kifejtés módszertani kérdéseire koncentrál. Az elméleti bázis tárgyalására csak akkor és olyan mértékben kerül sor, amit az egyes módszerek alkalmazhatóságának követelményei megkívánnak. Ez azt is jelenti egyben, hogy célunk egy gyakorlati befektetők által is minden bizonnyal haszonnal forgatható, rövid magyarázatokkal és kis példákkal gazdagított algoritmus-gyűjtemény összeállítása, ami bizonyos típusproblémák esetén hasznos segítséget nyújt. E célnak megfelelően a bemutatásra kerülő módszereket szándékosan úgy válogattuk össze, hogy azok a középiskolás matematika szintjét éppen csak meghaladják. Feltételezünk továbbá alapvető pénzügymatematikai ismereteket, elsősorban a kamat - és járadékszámítások terén. A pénzügyi befektetések közül az értékpapírokba történő befektetések értékelésére koncentrálunk, melynek módszertani alapjai a beruházások gazdaságossági számításaihoz nyúlnak vissza. A kifejtés során elsősorban a témába vágó német nyelvű szakirodalmat használtuk fel, melyből különösen hangsúlyosak voltak Uhlir H., Steiner P., Kruschwitz L., Schöbel R., valamint Plötz G. publikációi. Az egyedi értékelés során az értékpapírok típusai közti választást meghatározó tényezőket vizsgáljuk. Ezt követően az egyes értékpapír típusokhoz - melyek közül csak a kötvénnyel és a részvénnyel, illetve a határidős ügyletek közül az opciókkal foglalkozunk részletesebben - az alkalmazott módszertani apparátus segítségével fogódzókat rendelünk, abszolút és relatív döntési kritériumokat adunk, melyek segítségével a vásárlásra, eladásra, megtartásra, illetve kivárásra vonatkozó befektetői döntések megalapozhatók. Az értékpapírcsomagok - későbbiekben az eredeti jelentéshez képest szűkebb értelemben használt portfóliók - struktúrájára vonatkozó megfontolások az optimális összetételre koncentrálnak. Azt vizsgáljuk, hogy bizonyos típusú befektetők, illetve döntéshozók milyen szempontok alapján mérlegelnek portfóliójuk összeállításakor. Egyáltalán mit nevezünk optimális portfóliónak és hogyan csökkenthető a befektetés kockázata diverzifikált értékpapírcsomagok segítségével. Optimálisnak akkor nevezhető a tranzakció - a tranzakció lehet eladás, vagy vétel, de ugyanígy tágabb értelemben tranzakciónak minősül a nem eladás (megtartás) illetve a nem vétel (kivárás) is - megválasztott időpontja, ha az a befektető céljainak leginkább megfelel. Ezt az első megközelítésben talán túlzottan általános megfogalmazást próbáljuk meg a későbbiek folyamán tényleges tartalommal megtölteni.