Az ókeresztény művészet szimbólumai

Szerző: Vanyó László
Cím: Az ókeresztény művészet szimbólumai
Megjelenési adatok: Jel Kiadó, Budapest, 1997. | ISBN: 963-8344-51-2
Megjegyzés: Átdolgozott kiadás | Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

coverimage „Az ókeresztény művészet szimbólumai” 1988-ban Jelent meg a Szent István Társulat kiadásában. A kötet gyorsan elfogyott, de nemcsak ez indokolja a második kiadást, hanem a közben megjelent szakirodalom bedolgozása is. A szimbólumok és a szimbolizmus iránti érdeklődés már szinte „kórosan” megnövekedett, ami korunk szellemi koherencia utáni igényét jelzi. Ezt a második átdolgozott kiadást azonban nem ez motiválja, továbbra is távol tartjuk magunkat a szimbólumok pszichológiai elemzésétől és értékelésétől, „hasznosításától”, csak az ókeresztény művészet szimbólumainak genezise foglalkoztat. Ami az első kiadás óta eltelt csaknem egy évtized fejlődését jellemzi: mind nyilvánvalóbbá vált az összefüggés főként a 4. század utáni ókeresztény művészet, a kateké-zis és liturgikus szövegek között, ami aktuálissá tette Jeruzsálemi Szent Kürülosz azóta magyarul megjelent katekéziseinek felhasználását. Ugyancsak fontosak az egyházatyák beszédei a 4-5. századból. Az érdeklődés és a vizsgálódás középpontjába kerültek olyan kérdések, mint az imperiális ikonográfia és az eszkhatologikus motívumok egymáshoz való viszonya a bazilikák nagy reprezentációs képein. Néhány részletet nemcsak átdolgoztunk, hanem részleteire is bontottunk, új témákat is beillesztettünk. Az egyes részek lebontása főként a templomépület szimbolikáját érinti, ahol külön tárgyaltuk a templom-, a baptisterium-, a martyrium építészeti egységét. A kereszt szimbolikáját is bontottuk, a kereszt jelére, a Cmcifixusra és a crucifixióra. Az egyes szimbólumok jelentésével foglalkozó részt kiegészítettük a szarvas és a „tetramorphon” (evangélista szimbólumok) fejezeteivel. Az átdolgozás eredményeként nagyobb szerepet kaptak a kötetben a 4-5. századi műalkotások, az azok hátterét értelmező patrisztikus írások. A módosítás annyit jelent, hogy a katakombák kissé töredékes és sokszor egyéni, vagy éppen népies vallásosságot is tükröző alkotásai mellett nagyobb teret kapnak a 4. század után létrejött tervezett, „összművészetet” célzó alkotások. Noha az ókeresztény művészet szempontjából a legfontosabbak a katakombális emlékek, de ezek mégiscsak temetkezési emlékek, amelyek ikonográfiái megoldásai tovább élnek a bazilikák képein is, de a konstantini korban az egyháznak más mintákat is igénybe kellett vennie. Ezt a kezdeményezést a legjobban a Cmcifixus-ábrázolásokon lehet végigkísérni. A 4-5. század sajátos kétarcúsága az elbeszélő stílus „historizálásában”, és az eszkhatologikus témák vázolásában mutatkozik meg, amely ugyanakkor az ókeresztény kor művészetének egyensúlyát is jelzi. Az ókeresztény művészet első „katakombális" korszakának legfontosabb területe a festészet. Ez természetes, hiszen még saját ingatlanokkal nem rendelkezik az Egyház. A festészet „független” művészeti ág, csak „felületre” van szüksége, „anyaga” elég képlékeny. Éppen ezen függetlensége miatt vehette igénybe legkorábban a kereszténység. Többnyire a kép „kerete” kérdéses. Ez a „keret” a 4. században, a kereszténység felszabadulása után válik jelentőssé. Amikor a keresztény művészet kilépett a családias szférából, a domus ecclesiae világából a basilica világába, akkor a folytonosság és a szakadás kérdése merül fel. Vajon a domus ecclesiae alakul-e át basilica-vá, vagy a basilica teljesen új építészeti forma-e. A festészet ugyan továbbra is a legjelentősebb képzőművészeti terület marad, de a 4. században „felnő” köré az építészet. Ekkor azonban a festészet eszközei „megnemesednek”, amennyiben az apszisokat mozaikok díszítik. A szobrászatnak többé-kevésbé marad továbbra is bizonyos „sepulchralis” jellege, a reliefszobrászat vagy a kismtívészetek, vagy a szarkofágszobrászat a területe. A 4-5. századi liturgikus művészetben is elég szerény szerepe maradt a körplasztikának.
Kategóriák:
Tárgyszavak: Művészettörténet, Ikonográfia, Ókeresztény művészet, Jelkép, Szimbólum
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Címlap
Impresszum
Tartalom
5-6
Előszó a második kiadáshoz
9-10
Bevezetés
11-13
1. A késő ókor művészete
14-27
   A hellenista kor felfogása a művészetről
14-22
   A hellenista zsinagógák művészete
22-25
   A képábrázolás elvi kérdése
26-27
2. Az ókeresztény archeológia
28-30
3. Az ókeresztény archeológia részterületei
30-50
   A festészet
30-34
   A szobrászat
34-36
   Az építészet
36-39
   Faragások
39
   Ötvösség
40
   Ékszerek
40-41
   Numizmatika
41
   Epigraphica
41-44
   Temetkezési emlékek
44-46
   Könyvkészítés, kódexek
46-49
   Ikonográfia és ikonológia
49-50
4. A művészettörténeti fejlődés szakaszai és témái
51-122
   1. A Nagy Konstantin előtti korszak (313-ig), a katakombák művészete
52-87
      Ószövetség a katakombák képein
65-72
      Az Újszövetség a katakombák képein
72-85
      Eretnekek és szakadárok temetkezési helyei
85-87
   Nagy Konstantin korának keresztény művészete
87-101
      Építészet
88-97
      Szobrászat és iparművészet
97-101
   Nagy Theodosius korának művészete
101-110
   Justinianus korának művészete
110-122
      Építészet
110-113
      Szobrászat
113-114
      Festészet
114-119
      A Mária-ciklus kialakulása
120-121
      A Mária-ábrázolások főbb típusai
121-122
5. AZ egyes szimbólumok jelentése
123-155
   1. A templom
123-130
   2. A baptisterium (keresztelő kápolna)
130-137
   3. A martyrium (vértanú-emlékkápolna)
138-140
   4. A pálma
140-144
   5. A koszorú
144-155
      a) Az agón győzelmi koszorúja
145
      b) A római győzelmi koszorú
145-146
      c) A versenykoszorú
146
      d) Az antik győzelmi koszorú jelentése
147
      e) A koszorú jelentése a zsidókeresztény irodalomban
148-149
      f) A koszorú a keresztényeknél
149-152
      g) Az „incoronatio” és a koszorú felajánlása
152-153
      h) Néhány jelentősebb szövegrészlet
153-155
6. A szőlő és az élet fája
155-161
7. Az élő víz
161-168
8. A hal
168-172
9. A hajó
172-178
10. Illés szekere
178-188
11. Az eke és a bárd
188-194
12. A mágikus négyszög vagy „Sator”-formula
194-197
13.A „tau” és a kereszt
197-207
14. A Crucifixus
207-216
   Liturgikus crucifixusok a Karoling-korban
216
15. A crucifixio
217-218
16. Jákob csillaga
219-226
17. A zodiákus
226-231
18. A jó Pásztor
232-242
19. Az orante
242-245
20. A pelikán
245-247
21. A szarvas
247-253
22. A főnix
253-264
23. A „tetramorphon”
265-267
24. A Bárány
267-274
Összefoglalás
275-278
Irodalom
279-288
Képek
289-335
Hátsó borító