Esszék
Szerző: Wilheim AndrásCím: Esszék
Alcím: Írások zenéről
Megjelenési adatok: Kortárs, Budapest, 2010. | ISBN: 978-963-9985-15-5
Az esszé sokféle műfaji meghatározásával nem sokra megyünk, ha azt szeretnék definiálni, mit is jelent e műforma a zenéről való írás esetében. Leegyszerűsítve talán azt lehetne mondani, hogy a zenei esszé olyan írásmű, amelyet a zenész szakmabeliek - némi lenézéssel, persze - népszerűsítőnek, kevéssé szakszerűnek tekintenek, míg a szakmán kívül álló, nem zenész olvasók olyasminek szeretnének látni, ami zenéről szól ugyan, ámde mindenki számára érthető. Eszerint a zenei esszé zenei problémákról beszél ugyan, de olyan kifejezésekkel, olyan megfogalmazásokkal, amelyekben nincs nyoma s keresnivalója a zenei szaknyelv zsargonjának, közelebbről: kerüli azokat az egyértelmű szakkifejezéseket, amelyekkel nevén lehetne nevezni, egyáltalán megmondani, miről is van szó. Eszerint a zenei esszé meghatározásához mindenekelőtt stiláris vizsgálatokat kellene végeznünk - ellenőrizni, hogy valóban elmondható-e a szorosan vett szakkifejezések használata nélkül mindaz, amit a szerző érdekes közlendőnek tart. Vagyis azt kellene eldönteni, hogy ki lehet-e fejezni, meg lehet-e fogalmazni egy szakma bevett terminus technicusai nélkül szakmai problémákat - illetve, ha meg lehetne is közelíteni valamiképpen ezeket a kérdéseket, valóban ugyanazt jelentik-e még a megfogalmazások; vagy pedig a konkrét megnevezés, az egyes kategóriáknak a sok évtizedes, évszázados használat során létrejött mögöttes tartománya: hagyománya, történelme, s tegyük hozzá: problématörténete nélkül már maga a megfogalmazás is kevesebbet, mást jelent; kompromisszumként kénytelen lemondani egyértelműségről, konkretizálható tartalomról, mindezt ráadásul valamiféle definiálhatatlan közérthetőség érdekében. Igaza lehet Cs. Szabó Lászlónak akkor, amikor bizonyos szakmák kifejezésmódjának „stílusfacsaró parancsuralmáról” beszél - de már kevéssé, ha nevesítve is például a zeneesztétikát, képviselőinek felrója, hogy egymásnak írnak csupán, a „zsargon körülkarózott betonfedezékében”.1 Nem hiszek abban, hogy bármely szakmának óvakodnia kellene attól, hogy használja szaknyelvi kifejezéseit. Ha elkerüli őket, ha minden pillanatban körülírni igyekszik csak vizsgált tárgyait, ahelyett, hogy megnevezné őket, s így alkalmazva természetesen mindazokat a kifejezéseket, amelyekkel jellemezni is tudja őket, akkor ezzel az önkorlátozással nem csupán bizonyos szavak használatáról kell lemondania, hanem arról is, hogy valóban megfogalmazza kérdéseit.
Kategóriák: Ének, zene, Irodalomtudomány
Tárgyszavak: Zenetörténet, Zenekritika
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Zenetörténet, Zenekritika
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
Címlap
Impresszum
Tartalom
[5-6]
A zenei esszé műfajáról
7-10
A la recherche
13-18
Az utolsó kézjegy mítosza
19-26
Túl a filológián - Somfai László hetvenedik születésnapjára
27-36
Hammer
39-43
„Irracionális hangok” Bartók operájában
44-47
A Hang (Tinnitus)
48-51
Volt-e valaha is? - Nemzeti zene - mint idea és valóság
55-68
1. Magyar századforduló
56-59
2. Amerikai zene a húszas-harmincsa évek fordulóján
59-61
3. Magyar iskola - egy álom vége - A magyar zeneszerzés a hatvanas években
61-68
Vulgár-Bartók mint „tiszta forrás”
69-76
Tájkép paradigmaváltás után
77-84
Kadosa Pál szimfóniái: ambíciók és illúziók
85-95
Az egyéni szempont - Szőllősy András művészetéről
96-104
Hangzás és jelentés (Elméleti és gyakorlati válaszok a XX. század közepén)
105-110
Megjegyzések A szisztéma és az ideához
111-115
Jancsó zenéi
119-124
Gaál István: Gyökerek
125-130
Erdély Miklós és a zene
131-134
Hommage á Ligeti - Nádler István kiállítása
135-138
Zene és képzőművészet
139-142
Tér-képzetek a zenében
143-150
1.
143-145
2.
145-150
Kurt Schwitters: Ursonate
153-154
Medúza kelepcéje - abszurd az abszurd előtt? szürrealizmus a szürrealizmus előtt? vagy dada a dadaizmus előtt? - Erik Staie: le Piège de Méduse
155-157
Zenei „iparművészet”
158-163
Mozart - új tükörben - A recepció változásai a XX. században
164-169
Adorno, Schönberg, Thomas Mann: jegyzetek a Doktor Faustus margójára
170-180
„Feuilleton-Artikel: Ein wirklicher Fehler R. Wagners”
181-190
„ to pút an idea in order ” - Egy kései Stravinsky-vázlat keletkezése, 1966. december 13-án
191-201
Cage és Stein
202-205
Cage és a haiku
206-214
Az ismeretlen Bartók
215-222
Landini
225-228
Ockeghem - halálának ötszázadik évfordulóján
229-236
Schumann kétszáz éve
237-240
Alekszandr Szkrjabin - születése 125. évfordulóján
241-244
Erik Satie
245-248
Alexander Zemlinsky - születése 125. évfordulójára
249-252
Maurice Ravel - születése 125. évfordulójára
253-256
Rachmaninoff - születése 125. évfordulóján
257-261
Messiaen - elméletének tükrében
262-267
Richter
268
Luigi Nono
269-274
F. G.
275-287
Jumi
288-289
Jegyzet
293-294
Bibliográfiai adatok
295-298
A könyv megjelenésének támogatói
Kolofon
Hátsó borító