A felvilágosodás története

A felvilágosodás tágabb és valódi értelemben véve az a folyamat, mellyel az emberiség a szellemi szolgaságból és sötétségből eljut abba az állapotba, ahol minden egyesnek joga, módja és alkalma van arra, hogy a saját szemével lássa és a saját eszével itélje meg a körülötte levőket és történőket, meg, hogy személyes képességeit egész teljességökben kifejthesse magának és embertársainak javára. Az e felé való törekvés, vagyis ez a folyamat egy olyan, részint békességes, részint küzdelmes munkásság, melyet az emberiség jobbjai a társadalom különféle terein s az egyesek lelki világában a szellemi sötétség és szolgaság előidézőinek, okainak és tényezőinek: az előítéleteknek, babonáknak, hagyományoknak, dogmáknak, tekintélyi érveknek a megdöntésére gyakran legalább is érzelmeik vagy érdekeik ellenére, de igen sokszor testi szabadságuk, sőt életök kockáztatásával és feláldozásával fejtettek ki. Minthogy ezek az oly sokszor megismétlődő küzdelmek közvetlenül vagy közvetve majdnem kizárólag az egyházaknak legtöbbször sötétséget terjesztő és pártoló irányával, valamint a közélet és művelődés valamennyi ágára kiterjesztett és kiterjeszteni próbált gyámkodásával, tehát hatalmi törekvésével szemben folytatódtak, ennélfogva a felvilágosodás története a legtöbbször szoros érintkezésben áll azösszes vallásalakoknak és kivált az azokat hivatalosan képviselő testületeknek, vagyis épen a különféle egyházaknak a történetével, tárgya azonban természetszerűen hol szűkebb, hol tágabb körre terjed ki, mint emezeké, még az érintkezések alkalmával is. A keresztyénségen kívüli vallásalakok és a terjesztésűkre szervezkedett egyházak a földön lakó népek általános műveltségére távolról sem gyakorolván olyan befolyást, mint a keresztyén vallás és illetőieg egyház, a felvilágosodás történetében annyira elsőrangú szerepet játszanak, hogy annak elbeszélésében való mellőzésök egészen érthető és minden bővebb indokolás nélkül is megokolt. Csupán a keresztyén vallás és a keresztyén egyház jöhet tehát itt számításba, még pedig a keresztyén vallás (de csupán eredeti, krisztusi alakjában), miként egyéb tekintetekben, úgy ebben is jótékonyan ható erő minőségében, a keresztyén hivatalos egyház (illetőleg az ily egyházak bármelyike) pedig mint csupán a legeslegrifkább esetben efősegítője és támogatója, néhanapján legfeljebb türelmes szemlélője, a legtöbbször pedig gátja, akadálya és hátráltatója a világosodásért és előhaladásért vívott küzdelmeknek. Annyira, hogy a felvilágosodás legtőbbnyire épen annak az útnak és iránynak mutatkozik, mely a hivatalosan kialakult keresztyénségtől el, s a hamisítatlan jézusi szellem felé törekszik és mig a hivatalos egyházi tan a Jézus istenségének és harmadnapi testi feltámadásának hitét hirdeti a vallás leglényegesebb kelléke gyanánt: addig a felvilágosodás a lelkekben igyekszik jézust, a szabadság, igazság és szeretet e legmagasztosabb példányképét örökké élövé és hatóvá tenni.