A család jólétéért

Az Actio Catholica Országos Elnökségének szociális és karitatív szakosztálya 1942 végén a családvédelem szociális és gazdasági megalapozásáról ankétet tartott, amelynek során igen értékes előadások hangzottak el. Ezek az előadások, melyeknek teljes szövegét az alábbiakban közöljük, minden szempontból iparkodtak a családvédelem súlyos és sorsdöntő kérdéseit megvilágítani s azok megoldását a lehetőség határain belül megadni. A családvédelem szociális és gazdasági megalapozásának módját maga Isten jelöli meg, mikor az egész emberiséget közös ősszülőktől származtatja le és azt akarja, hogy egy nagy családot alkosson, amelynek szociális összefogó erejét a hitvestársi,1 a szülői és gyermeki,1 2 valamint általában az istenszeretet és a helyes önszeretet mértékével mérendő felebaráti szeretet alkotja, gazdasági alátámasztását pedig az az isteni intézkedés biztosítja, amellyel a növény és állatvilágot s általában az összes Földi javakat az egész emberi nem szükségleteinek kielégítésére rendelte,4 hogy ezekből mindenki abban a mértékben részesüljön, amely emberhez méltó megélhetésére, illetve a "szaporodjatok" isteni parancs teljesítésére szükséges. Ha az emberek mindig úgy megtartották volna a felebaráti szeretet törvényét, mint az első keresztények, akiknek Krisztus parancsa alapján a szeretet volt az ismertetőjelük, úgyhogy Tertulliánus tanúbizonysága szerint a pogányok is megcsodálták, mennyire szeretik egymást; ha az emberek most is éreznék, hogy szűkebb családjukon kívül egy-egy nagy nemzeti és keresztény családot kell alkotniok, amelyen belül a kölcsönös szeretetből kifolyóan az első keresztények példájára — bizonyos értelemben — minden vagyonnak közösnek kell lennie; akkor nem volna szükség szociális és gazdasági törvényekre, mert a felebaráti szeretetből kivirágzó keresztény erkölcsök jobbaknak bizonyulnának, mint a legjobb emberi törvények, hiszen a jól rendezett felebaráti szeretet minden szociális és gazdasági ellentétet tökéletesen kiegyenlítene. Az az ideális állapot azonban csak az első keresztényeknél volt meg. De az emberi büszkeség és kapzsiság következtében azoknál is csakhamar megszűnt, és legott bekövetkezett a szociális és gazdasági egyenlőtlenség, ennek nyomán pedig az Isten áldásának erőszakos korlátozása, amely azután egyre hangosabban követelte az orvosságot. Társadalmi vonalon a felebaráti szeretet csakhamar meg is találta és alkalmazásba vette az orvosságot, mikor az istengyermekség és egyforma emberi méltóság alapján a keresztény egyenlőséget és testvériséget hirdette, mikor védelmébe vette az Isten áldását, végül mikor intézményesen megszervezte a katolikus karitászt a különböző szeretetintézmények és az alamizsnálkodás formájában. Azonban csakhamar kitűnt, hogy, mikor már sokakban megfogyatkozott a szeretet, nem lett elég a karitász, hanem szükségessé vált a justitia is, hogy ne csupán bizonytalan alamizsnát adjunk a szegénynek, hanem állandó törvény útján igényelhető jogot is a megfelelő szociális és gazdasági támogatásra. Minthogy azonban minden törvénynek észszerűnek kell lennie, a szociális és gazdasági igények kielégítését is észszerűen, tehát a lehetőség határain belül kel megszabni.