A Hunyadiak asszonyai

Sorozatunk újabb kötete annyiban különbözik az eddigiektől, hogy míg azokban csupa ténylegesen uralkodó, vagy legalább megkoronázott királynéról (és egy igazi királynőről) szóltunk, itt most írunk egy másféle asszonyról is. A Hunyadiak anyjáról, Szilágyi Erzsébetről, akinek soha senki nem tett a fejére koronát. Nem szólították „felséges asszonyomnak" és nem ült semmilyen trónon - mégis, a maga kora és főleg a családja számára ő volt a „királyné". Szó esik egy olyan feleségről is, aki - mint a mesében - volt is meg nem is, és aki miatt sokan haragudtak a férjére, Mátyásra. És végül a legtöbb teret annak az itáliai asszonynak szenteljük, aki alaposan rányomta bélyegét a magyar történelemre, és akitől minden jel szerint a gyilkosságok elkövetése sem állt messze. | A fejezet címe csak annyiban pontatlan, hogy míg a Hunyadiak eredetéről tényleg keveset tudunk, az a kevés is nagyon vitatott, addig Szilágyi Erzsébetről sokkal világosabb fogalmaink vannak. Vagyis a férje családjának eredete meglehetős homályba vész (lásd keretes anyagunkat), a feleség vonala viszont tisztának látszik. A horogszegi Szilágyi család némi szerb -ahogyan akkor mondták: „rác" - beütéssel is rendelkezett, ami elkerülhetetlen volt, hiszen az akkori Nagy-Magyarország délkeleti sarkában a lakosság mindig is keveredett, és e tekintetben éppen az urak álltak az élen. Hiszen ők könnyebben mozogtak, szélesebb körből választhattak feleséget és férjet, a nemesi családoknak nagy volt a vonzásuk. Századokon át igazi magyarokat - már ötszáz évvel ezelőtt is - csak a parasztok között, falun lehetett találni. Hiszen a paraszt nem költözött, nem vándorolt, nem nagyon voltak távolba szakadt rokonai, általában a saját falujából és a saját társadalmi rétegéből választott párt magának. Az urak azonban keveredtek. Akik délen éltek, azok vagy maguk is szerb, horvát, dalmát vagy bosnyák származásúak voltak, vagy ilyen ősökkel is rendelkeztek, meg magyarokkal is. A legelterjedtebb akadtak másféle nemzetiségűek is. A felvidéki magyar nemesség legalább felerészben szlovákokból („tótokból") állott, és akik később színtiszta magyarként állították be magukat, azoknak is voltak szlovák őseik (ld. a Kossuth-családot). A horogszegi Szilágyiaknak is voltak szerb őseik és rokonaik; nem lehet véletlen, hogy a későbbi években azok a magyar nemesek, akik az eseményekben játszott majdnem főszerepe miatt haragudtak Szilágyi Mihályra, Erzsébet bátyjára, a háta mögött egyszerűen csak „a Rác"-nak nevezték. De megesett ez másokkal is, mint látni fogjuk.