A magyar katonai büntető és fegyelmi jog ezeréves története

E mű megírásánál felhasznált forrásanyag tanulmányozását a világháború utolsó éveiben kezdtem meg. Akkor még jogtörténelmünkből a legszebb lapokat keresgettem, amelyeken régi dicsőségünk emlékei tárultak elém. Akkor még a katonás szellem és győzni akarás hevítette társadalmunkat. Közben azonban rettenetes korszakok jöttek: két forradalom és a trianoni béke. A megcsonkított ország és a leszerelt hadsereg! S ma, amikor munkámmal a nyilvánosság elé lépek, ugy érzem, a közbejött események nagy változást idéztek elé a társadalom lelkületében is. Mintha kihalt volna a lelkekből a katonás szellem, mintha úrrá lett volna a lelkeken a megalkuvás apathikus érzése. A jelennek ez a nyomasztó érzése késztetett arra, hogy a múltba menjek vissza vigasztalást és hitet keresni. Hiszen — a költő szerint — jövője csak annak a népnek lehet, amelyik múltját mcghecsülni képes. Bennünket pedig egy ezeréves mult kötelez arra, hogy minden erőnkkel szolgáljuk a jövőnket! Ugy érzem tehát, kötelességet kell teljesítenem azzal, hogy ezeréves multunknak ezeket a teljesen elhanyagolt, feledéslepte emlékeit a levéltárak és könyvtárak öreg foliánsaiból összekeresgélve odanyújtsam mindazon magyar Testvéreimnek, akiknek lelkében él még a mult megbecsülésének vágya és feltámadásunk halhatatlan hite! Munkámban ne csak az emberi gyöngeségemből származó tévedéseket keressék, hanem találják meg azt a hitet is, mely tollamat vezette. Kötelességemnek tartom még itt köszönetet mondani a Hadtörténelmi Levéltár, a Nemzeti Muzeumi Könyvtár és az Egyetemi Könyvtár azon Urainak, akik engem forrástanulmányaim közben tanáccsal és tettel támogattak; a járatlan utakon kezembe adták az iránymutató delejtíit és megmutatták a felüdítő forrást.