A Mecsek Egyesület évkönyve a 2004-es egyesületi évről

A tavaszi hérics (Adonis vernalis L.) a magyar flóra egyik legszebb vadvirága. Nagyméretű (3-6 cm átmérőjű) magányosan fejlődő, fénylő, aranysárga virágai március elejétől május közepéig már messziről felhívják magukra a figyelmet. A nemzetség a nevét a görög-latin mitológiából ismert Adoniszról, Vénusz kedveséről, a férfiszépség félistenéről kapta. Rendszerint bokrosodó, 30 cm magasra is megnövő évelő. A boglárkafélék ősi családjának tagja. Változó számú (10-30) sziromlevelet, számos porzót és termőt fejleszt. Száraz gyepeken, irtásréteken és legelőkön, karszt-bokorerdőkben, ligetes, melegkedvelő tölgyesekben találkozhatunk vele. Igen erősen mérgező hatású növény mind zölden, mind szárítva. Hatóanyaga a gyűszűvirágéhoz hasonló hatású glikozida, amely érzéstelenséget idéz elő. Az állatok legelés közben rendszerint otthagyják, és szárát a széna közül is kiválogatják. Gyöktörzsét - vizelethajtó, szívnyugtató hatóanyagai miatt - valaha nagy mennyiségben gyűjtötték. Védett növény. A szakirodalom reális, de kissé száraz adatai után álljon itt egy mese, amely ugyan a tavaszi héricsről szól, de e kiadvány élére tanmesének is ajánlható. Orgoványi Anikó: Réka kertje AVAGY MESE A TAVASZI HÉRICSRŐL A Mesélő-hegy tetején, ahol a mészkősziklák csupasz kövei úgy villannak ki a rövid szárú gyep karéjából, mint Józsi bácsi tar feje búbja gyér hajszálai közül, élt egy borzas levelű, tündéri szépségű sárga virág. Tavaszi hérics volt a neve, mert akkor bontotta ki selymes szirmait, amikor a tavasz már visszavonhatatlanul felkúszott a dombtetőre, úgy április derekán. Amilyen szép volt, olyan kényes a környezetére. Akármilyen helyen nem telepedett meg. Csak ott érezte jól magát, ahol zavartalanul cirógathatta virágarcát a langyos napsugár, és a laza talajban kényelmesen kinyújtóztathatta gyökereit. A magasban szitáló pacsirták dalban énekelték meg szépségét, s egyenesen a Nap gyermekének hitték őt. Amin nem is csodálkozhatunk, hiszen színe, selymes fénye és előkelő megjelenése gyermektenyrnyi napocskákra emlékeztetett mindenkit, aki csak látta. Bár igen ritka növény volt, ame- lyik helyet megkedvelte, oda családostul költözött, telepettyegtetve sárga selyemmel a mezőt. így aztán a Mesélő-hegy lábánál lakók közönséges- nek tartották, nem is sejtve, milyen ritka kincs él a szomszédságukban. Réka is itt élt családjával a falu egyik öreg házában, és gyakran felsétált a hegyre nagyapjával, Józsi bácsival.