A Pécsi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1968

Főiskolánkon már a kezdeti időkben tudatosodott, hogy a képzés feladatai közül nem a szakképzés az egyedül domináló, hanem hogy a pedagógiai képzésnek amazzal egyszinten kell megvalósulnia. Főiskolánk első évfolyamainak volt hallgatói előtt, s az akkor már főiskolánkon működött oktatók előtt emlékezetes az egyik nagyhatású tanár szokásos kijelentése: Minek készülnek Maguk? Nézzék meg a cégtáblát, mi van ráírva? Pedagógiai Főiskola, tehát pedagógusoknak készülnek! — Ugyanilyen értelemben írt Főiskolánk volt igazgatója is: „A hivatásszeretetre való nevelés terén a szaktudományok mellett kiemelkedő szerepe van a pedagógiai tárgyak oktatásának. Ha megfelelő mennyiségű idő jut arra, hogy a didaktika és neveléstan kérdéseiben el tudjanak mélyedni a hallgatók, ha az előadások, szemináriumok olyanok, hogy fel tudják kelteni a hallgatók érdeklődését pedagógiai problémák iránt, ha a hallgatók úgy érzik, hogy pedagógiai órákon segítséget kapnak oktató-nevelőmunkájukhoz, a pedagógia oktatás jelentős mértékben hozzájárul a hivatásszeretet elmélyítéséhez." Témánk szempontjából nagyon fontos, hogy milyen pedagógiai tárgyakat tanítottak egyáltalán a különböző időkben a Főiskolán, mert ezek tartalma adta egyrészt a pedagógus hivatásra nevelés lehetőségeit. A Pedagógiai, majd Tanárképző Főiskolák pedagógiai tárgyainak tantervtörténeti fejlődésének felvázolását ezúttal azonban mellőzhetjük, mert Bereczki Sándor alapos tanulmányában már ennek elemzését megtette. Bármilyen fontos azonban az, hogy milyen tárgyakat és milyen program alapján oktattak, egymagában ez mégsem elégséges. Még ebből azt sem lehet egészen pontosan látni, hogy mit oktattak. Különösen nem lehet ezt megállapítani a kezdeti években, amikor még egységes programok sem voltak, sem egységes jegyzetek, tehát standard oktatási anyag sem. De később, amikor pedig már volt egységesen elfogadott és előírt program, még akkor sem elegendő a programok tartalmának vizsgálata, hanem nagyon fontos az előadásoknak, a szemináriumoknak, gyakorlati foglalkozásoknak a tematikája, lehetőleg módszereit is vizsgálat alá kell venni, hogy minél alaposabban fel lehessen tárni a hivatásra nevelő hatásokat vagy ezek hiányát.