A piarista diák kis kalauza

Kalazanci Szent József, a Kegyestanítórend alapítója. Kalazanci Szent József Spanyolország északkeleti részében, az aragóniai Petraltában született 1556. szeptember 11-én, abban az évben, melyben a másik nagy spanyol rendalapító, Loyolai Szent Ignác meghalt. Atyja Kalazanc Péter volt, ki övéi közt családi hagyományképen ápolta a vallásosságot. Anyja, Gaston Mária, szelíd, jólelkű és szeretetreméltó asszony. Családja régi nemesi család, mely azonban idővel elszegényedett s kardforgatás helyett keze munkájával volt kénytelen megkeresni mindennapi kenyerét. A szülők nagy gondot fordítottak szemök fényének, a kis Józsefnek nevelésére, ki reményen felül beváltotta a beléje helyezett bizalmat, Már a gyermekben felragyogtak a leendő nagy szent erényei és jelentkeztek a későbbi nagy nevelő vonásai. Maga köré gyűjtötte társait és Isten szeretetére oktatta. Társai rajongtak érte, buzdultak példáján és kis szentnek nevezték. Mindenkit elragadott lényének két ragyogó tulajdonságával, az ifjúság két legdrágább kincsével: ártatlanságával és értelmével. E tekintetben alig lehet szebb példaképet állítani az ifjúság elé, mint a gyermek Kalazanci Józsefnek szeretetreméltó alakját! A mai középiskolával nagyjából egyenrangú grammatikai és humanisztikus tanulmányok elvégzése után egyetemi tanulmányait Leridában kezdte és Valenciában folytatta. Innét később egy súlyos kísértés diadalmas kiállása után Alcala de Henaresbe távozott. Egymásután bölcseletet, egyházi és világi jogot s végül teológiát tanult. A három utóbbiból a doktorátust oly fényes sikerrel tette le, hogy híre az egész országban elterjedt, széltében-hosszában csak doktor Kalazanc néven emlegették és de la Figuera Gáspár, a salamancai egyetem nagyhírű tanárából lett jaccai püspök, «a bölcseség napja», udvarába hívta őt. Hivatása az egyházi pályára vonzotta, atyja azonban katonának szánta. Bátyja elhalálozása után József maradt az egyetlen fiú a családban, s a család fennmaradásáért aggódó apa azt szerette volna, hogy ő legyen a család fönntartója. E nehéz helyzet megoldását az isteni Gondviselés végzése adta meg : József megbetegedett s fölgyógyulásához nem volt remény. A megtört apa ekkor beleegyezett fiának kérésébe s megengedte, hogy_ fölgyógyulása esetén fia egész életét az Úr szolgálatának szentelje s az egyházi pályára lépjen.