A szatmári kath. királyi főgymnasium tudósitványa az 1871/72 tanévről

(...) Az uralomvágy, a trónvillongás talán Európa egy államában sem hozott oly iszonyú, oly hosszantartó nyomort és Ínséget mint Franciaországban, midőn a capetingi uralkodóház első férfiága 1328-ban IV. Károly személyében kihalt. — Magyarhazánk is különösen az Árpád-ház kihalása után gyakran érezte a pártviszályok dühét és nyomorát, de ezek, gyakrabban ismételtetvén bár, nem rontották meg teljesen a nemzetet, mig Franciaországot e viszály majdnem négy emberéleten keresztül, mig t. i. az emiatt Angolországgal folytatott háborúk, tartottak politikai — úgy mint társadalmi tekintetben a legszomorúbb helyzetbe hozta, s ezen, IV. Fülöp kormánylata alatt felvirágzott államot majdnem a föloszlás veszélyébe dönté. Férfi utód nélkül 1328-ban elhalt IV. Károly után a tetterős, de uralom, és dicsőségvágyó III. fiduard angol király, mint Izabellának, IV. Fülöp leányának fia lépett fel a franczia korona iránti igényeivel ; azonban a francianemzet mely idegent, kivált angolt nem akart őseinek trónjára emelni, hivatkozva a sáliai törvényre 1328 máj. 29-én VI. Fülöp öt Károly valoisi gróf fiát választá. A sáliai törvény azon része, mely a nőket az örökösödésből kizárja, csak a magán birtokra vonatkozik, de a nemzet ezt a trón betöltésénél is zsinórmértékül vette már 1316-ban, midőn X. Lajos és kiskori fiának Jánosnak elhunyta után nem leányát Jankát, hanem fivérét V. Fülöpöt ültette királyainak székébe. Janka, most már Fülöp evreuxi gróf neje, hogy újból támasztott trónköveteléséről lemondjon. VI. Fülöptől a navarrai királyságot kapta hübérül. III. Eduard, ki a francia nemzetnek irányában táplált ellenszenve következtében csak fegyveres erővel szerezhetett volna érvényt követeléseinek, ebben azonban a scót viszályok akadályozták, későbbi időkre halasztá a nagyratörekvő tervének kivételét, és Guiennéért hódolva Fülöpnek, tényleg elismerte annak megválasztatását. A béke a két fejedelem közt nem volt őszinte, kölcsönös ingerkedésekkel boszanták egymást, mig végre Eduard elég erősnek érezvén magát a háború megkezdésére, 1339-ben semmisnek nyilvánitá Fülöp megválasztatását, fölvevé a francia királyi címet, s berontva Franciaországba megkezdő azon háborút, mely egyszázadnál tovább húzódva mondhatlan nyomort s ínséget hozott Franciaországra. Ez év különben minden csatározás nélkül folyt le, s Eduárd visszaszállitá seregeit Angolhonba. Hogy hasonló berontások ellen megvédje országát Fülöp, Sluys mellett tetemes hadihajókat gyűjtött össze.