Zsidóság a hispán világban

Konferenciánk témája szempontjából Dominguez Ortíznak a Katolikus Királyok korszakáról írott megállapítása lehetne kiindulópont. Dominguez Ortiz szerint a spanyol történelemnek ez a legfontosabb korszakhatára, amelytől a spanyol történelem „ezelőttre és ez utánra” osztható. Ahogy ő írja: “En la historia de Espana hay un antes y un después de los Reyes Católicos.” Mert konferenciánk meghatározó periódusa is 1492, a zsidók Spanyolországból történő kiűzése miatt. „Ez előtt”, amikor a konferenciánk címében jelzett problémakör dimenziói és kontúrjai az Ibériai-félszigetre utalnak, erre az 1492 előtti időszakra korlátozódnak. Ám ez a periódus is vibrálóan gazdag tematikát mutat. A vizigót korszak zsidókra vonatkozó dokumentumaitól a kiűzés pillanatáig ívelő csaknem ezer évről van ugyanis szó, amikor az elfogulatlan történész megállapíthatja, hogy a zsidóság (a baszkokkal együtt) az Ibériai-félsziget legrégibb népe; ám attól kezdve, hogy Recared király 5S9-ben felvette a katolikus vallást és államvallássá tette, a zsidó nép helyzete meglehetősen nehézzé vált a félszigeten. Miközben a tudomány (orvoslás, filozófia) csúcsait ők reprezentálták, a városi gazdaság és pénzügyek, a korszerű államigazgatás aktorai is e szférából jöttek, és a központi hatalom szakértőbázisát jelentik, eközben ugyanakkor a „menetrendszerűen” megjelenő antijudaizmus hullámainak, a pogromoknak a célpontjai is ők, melyeknek mozgatóit a spanyol katolikus egyház alsópapságában találhatjuk meg. Európa legrégibb zsinagógája Toledóban, vagy a sevillai, toledói, cordobai juderías (zsidó negyed) megkövült emléke ma turisták látványossága a toledói El Tránsito múzeummá formált zsinagógájával együtt, ahol I. János Károly 1992-ben mondott beszédének néhány sora fogadja a külföldi turistát, amelyben az uralkodó megköveti Sefarad (Spanyolország) 1492-ben kiűzött spanyol-zsidó polgárait. Ennek a „korai” ibériai korszaknak a kutatása csupán a Franco-diktatúra után kapott nagyobb lendületet. Julio Caro Baroja, aki a Los Judíos en la Espana Moderna y Contemporánea című hatalmas, három kötetes művének második kiadásában szemléletesen ír arról, hogy munkájának első kiadása milyen nehézségekbe ütközött, és milyen heves támadások érték; a „cionizmus ügynökeként” minősítették, s végül könyvét be is tiltották. Ezért 1975 után természetesen önálló kutatási iránnyá-témává vált a Franco-diktatúra antiszemitizmusa, illetve az antiszemitizmus kérdése általában is Spanyolországban és a spanyol történetírásban. Ez egyébként a zsidóságnak a spanyol történeti fejlődéshez történő kulturális hozzájárulását is érintette, új dimenzióba emelve a két történész-óriás, Claudio Sánchez Albornoz és Amerigo Castro közötti évtizedes vitát. Magyarul ma még keveset olvashatunk minderről. A nagy hispán-zsidó filozófus, Maimonides már magyarul is olvasható; de ennek az 1492 előtti korszaknak szép, irodalmi nyomatát jelentheti Feuchwanger. A toledói zsidó nő vagy Noah Gordon: A zaragozai orvos című regénye is.