A megértés ösvényei corvina logo

Szerző: András Ferenc
Cím: A megértés ösvényei
Megjelenési adatok: Áron Kiadó, Budapest, 2020. | ISBN: 978-615-6130-00-6

coverimage „A megértés ösvényei" címet Donald Davidson summázó mondata ihlette, melyet a Michael Dummettel a kommunikáció konvenciókra épülő nézetéről folytatott vitája során fogalmazott meg. Davidson álláspontja szerint a kommunikáció nem magyarázható pusztán a konvenciók alapján. Rámutat, hogy abban egyetért Dummettel, miszerint társadalmi környezet nélkül nem lehetne elfogadható indokot találni a fogalmak helyes-helytelen használatára, azt azonban nem fogadja el, hogy ez szükséges és elégséges feltétele a sikeres kommunikációnak. Három lépésben fejti ki érvét. Először megmutatja, hogy a kommunikáció során van olyan megértés, amely azokra a deviáns megnyilatkozásokra vonatkozik, melyek kívül esnek mindenféle bevett normán. Másodszor rögzíti, hogy a megértés szükségképpen összekapcsolódik a helyes, illetve helytelen nyelvhasználat megítélésének képességével. E kettőből az következik, hogy a helyes, illetve helytelen megítélésének alapját nem vehetjük konvenciókból, hiszen értjük azt is, ami ezeken kívül esik. A sorrendet fel kell cserélni. Nem azért van megértés, mert a kommunikáló felek egyazon normát követnek, hanem azért lehetséges egyáltalán a norma követése, mert van előzetes megértés. Nem a norma szabja meg az érthetőség kritériumait, hanem a megértés és az érthetővé válás szándéka biztosítja a nyelvi normák, a közös, társadalmi elvárások létrejöttét. Előbb van tehát a megértés és megértetés személyes intenciója, és erre épülhet a nyelvhasználat társas szabályrendszere. Davidson sommásan úgy fogalmaz, hogy amiképp Dummett érvelése a jelentés, úgy az övé a megértés fogalmát előfeltételezi. A problémával részletesen foglalkoztam monográfiámban, s az azóta eltelt időszak számomra a kérdéskör kulcsfogalmainak, a mélyben húzódó jelentés-szkepticizmusnak, az arra kínált megoldási javaslatoknak a vizsgálatával telt. Jelen válogatás mindegyik írása a téma egy-egy aspektusát tárgyalja. Döntő többségük már megjelent valamely, az esszék elején feltüntetett kiadványban, e kötetben átdolgozott változatuk olvasható. A „Realizmus, konceptualizmus, nominalizmus" című tanulmányban történeti szálakon haladva követem nyomon az episztemológiai, az ontológiai érvelések során jelen lévő, kiküszöböl-hetedemnek értékelt kommunikációs, nyelvi kritériumokat. A középpontban az univerzálé-vita áll. Mivel az univerzális szavak azok, amelyeket a dolgokról állítunk, így az umiverzálékkal kapcsolatos egzisztenciális, episztemológiai kérdésekre keresve a választ nem tekinthetünk el a nyelvi szempontoktól. A skolasztikában kiváltképp Abelardus hangsúlyozta, hogy Arisztotelész eredetileg nyelvi jelenségként értelmezte az univerzálékat. Elsősorban azok a fogalmak érdekelték, amelyek valamiről állíthatók, és amelyekről valami állítható - amelyek a szillogizmusban középfogalomként szerepelhetnek. A dolgozatban számomra azok a meghatározó kérdések, amelyek a megismerő egyén, a közösség, az ismeret tartalma és megszerzésének módja közti összefüggéseket firtatják.
Kategóriák: Filozófia
Tárgyszavak: Filozófia, Társadalom, Etika, Tanulmány, Kommunikáció, Beszéd, Előadás
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Címlap
Copyright/impresszum
Tartalom
7
Bevezetés
9-18
Realizmus, konceptualizmus, nominalizmus
19-45
   Realizmus
24-28
   Konceptualizmus
28-29
   Aktív ész
29-36
   Nominalizmus
36-44
   Zárszó
44-45
A helyes ösvény mint kötelesség
47-55
   A deontikus logika szótára
48-50
   A megengedés elve
51-52
   Realizmus-antirealizmus
52-55
Egymás szemében
57-67
   Egyéni perspektíva
60-61
   Jelentés és jelentéstulajdonítás
61-62
   Szkeptikus ellenvetésekről
63-65
   Társas karakterjegy
65-67
Nevelésetikai pluralizmus mint paradoxon
69-77
   A nevelés mint morális kommunikáció
70-71
   A kanti guillotine
71-72
   Jelentés-szkepticizmus
72-73
   Kapcsolódási pontok
74-77
   A paradoxon feloldásának lehetősége
76-77
Nevelésetika analitikus nézőpontból
79-98
   Bevezető
79-80
   A "legyen" világa
80-82
   A "legyen" logikája
82-85
   A "legyen" alanya
85-86
   Arról, ami van
86-90
   Realizmus és nevelés
90-93
   A jelentés-szkeptikus paradoxon
94-95
   Davidson kommunikációs modellje
95-96
   A nevelésetikai paradoxon jogosultsága
97-98
A tudatlanság fátylán innen és túl
99-113
   Etika és gazdaság
101-104
   A maximin szabály
104-105
   A tudatlanság fátylán túl
105-106
   Siker és igazolás
106-107
   Jövőkép
107-112
   Zárszó
112-113
Emberi nézőpont
115-119
Test, lélek és bizonyos anomáliák
121-131
   Kantiánus keretek
122-125
   Autonómia és anomália
125-128
   A racionalitás konstitutív eszménye
128-129
   Összegzés
130-131
A fake news igazságértéke és megértése
133-144
   Intenció
134-135
   Tévedés és álhír
135-138
   Igazság és valóság
128-140
   Holisztikus szemlélet és kritikai gondolkodás
141-144
Vakond-munka
145-152
   A fordítás
145-147
   A jelentés
147-149
   A képek
150-152
A hűség, a szépség és az élet
153-161
Word, Object and Narrative
163-178
   Object and the thing itself - the Kantian paradigm
164-173
   Ferge's vocabulary
173-177
   Conclusions
177-178
Irodalom
179-183
Kolofon
Hátsó borító