A büntető novella corvina logo

Szerző: Angyal Pál
Cím: A büntető novella
Alcím: II. fejezetében foglalt rendelkezések s ezek végrehajtása tárgyában kiadott 27.100/1909. szamu Igazságügyminiszteri rendelet magyarázata
Megjelenési adatok: Politzer Zsigmond és fia Könyvkereskedése, Budapest, 1911.

coverimage (...) hanem célszerű eszköz, mely alkalmas arra, hogy a megtévedt egyént a helyes útra visszavezesse, a még lelkében, erkölcseiben idomíthatót megmentse, a pedig immár megrögzöttel szemben a védekezés álláspontjára helyezkedjék. A . büntetőjog célja immár nem annyira a büntetendő cselekménnyel megzavart társadalmi rend formális helyreállítása, mint inkább az egyéni értékek lehető megmentésével s ha ez nem lehetséges, az immár állandó veszéllyel fenyegető egyének ártalmatlanná tételével a társadalmi s egyéni érdekek megelőző védelme. Ennek a minden izében új felfogásnak szülötte hazánkban az 1908: XXXVI. i-с., melynek II. fejezete e nagy szociálpolitikai feladat egyik részét, a bűntettes gyermekek s fiatalkorúak erkölcsi és társadalmi átalakítását, a társadalom s önmaguk részére való megmentését igyekszik megvalósítani. E reformtörvényünk azonban csak akkor fogja a hozzáfűzött várakozásokat betölteni, ha az annak alkalmazásánál érdekeltek: a rendőrhatóságok, ügyészek, ügyvédek, bírák s e nagy munka új dolgozótársai, a társadalom emberszerető tagjai át lesznek hatva azoktól az alapeszméktől, melyek e törvény rendelkezéseit vezérlik, s ha minden módon arra törekszenek, hogy a felismert helyes irányban egyöntetű gyakorlat kifejlődését mozdítsák elő. E gyakorlati kézikönyv is ezt a kettős célt tűzte maga elé, midőn' az irodalom s joggyakorlat adalékaira támaszkodva, segítőtársa óhajt lenni mindazoknak, kik a Bn. ill. fejezetének s az ezzel kapcsolatban kiadott rendeleteknek végrehajtásában részt venni hivatottak. (...) A fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezések közül csak a javitónevelés s a fogházbüntetés alkalmazása, illetve ez utóbbinak mértéke körül merülhet fel kérdés, mert a dorgálás és próbára bocsátás mindenesetre enyhébb intézkedések mint amelyek a Btk. 85. §-a alapján szabhatók ki. Szigorúbb általában a Bn. annyiban, amennyiben a büntetendő cselekményt elkövetett 12 éven aluli gyermek ellenében is enged intézkedést (Bn. 15. §.), továbbá, hogy a javító nevelés a fiatalkorú 21. évének betöltéséig terjedhet (Bn. 24. §. 2. bek.), hogy a fogházbüntetés legkisebb tartama 15 nap, leghosszabb tartama 5, illetve 10 év (Bn. 26. §.), bogy bizonyos esetekben helyt foghat az utólagos javító nevelés (Bn.28. §.) stb. Kérdéses lehet, vájjon egy 1910. évi január hó 1-je előtt elkövetett s egy évig terjedhető fogházbüntetéssel büntetendő cselekményre kiszabható-e 15 napnál rövidebb vagy egy évnél hosszabb tartamú fogházbüntetés? azaz: vájjon ily esetben s egyébként is a Btk. vagy a Bn. alkalmazandó-e? A helyes felfogás szerint (Angyal, Balogh) mindig a Bn. alkalmazandó, mert a Bn. II. fejezete (a Btk. 83—86. §-ait teljességgel törli; uj megítélési alapot teremt (a bűnösség felismerésére szükséges belátás helyett a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséget kívánja); törli a régi büntetéseket, amelyek helyébe a javitó nevelés s az erkölcsi és társadalmi mentés eszközeit iktatja. A Bn. fogházbüntetése nem mérhető össze a Btk. fogházával; ezek nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg 'is különböznek egymástól; a Btk. 85. §-ábain meghatározott fogházbüntetésre vonatkozó intézkedés (bár úgy minimumában, mint maximumában alacsonyabb, mint a Bn.-é), nem enyhébb, hanem m á s, következéskép ide a Btk. 2. §-a egyáltalán nem hat ki. Balogh szerint: az átmenet idejére a Btk. 2, §-át nem kell fentartani és nem a terhelt vagy bűntettes vagy fiatalkorú egyéni érdekét, hanem a közérdeket kell irányadóul felállítani. Az »enyhébb törvény« elvét tehát azzal kell pótolni, hogy a bűncselekmény elkövetésétől az ítélet hozásáig terjedő időben hatályban volt jogszabályok közül az alkalmazandó, amelytől a fiatalkorú jövőjére nézve az eset körülményeinek figyelembe vételével kedvezőbb hatást lehet várni. Miután azonban a Bn. II. fejezete jobban szolgálja úgy a közérdeket és a fiatalkorú s gyermekbüntettesek jövő érdekeit, mint a Btk. 83—86. §-aiban foglalt szabályok, következőleg szabályként állítható fel, hogy 1910. évi jan. 1-től fogva kizárólag a Bn. 11. fejezetének rendelkezései alkalmazandók a fiatalkorú s gyermek bűn tettesek irányában (Bernolák ellenkezően).
Kategóriák: Jogtudomány
Tárgyszavak:
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Tartalomjegyzék