Sportélettani alapismeretek

Ez a könyv az orvosi élettan szemléletmódjával tárgyalja a sportélettani alapismeretéket. Ezért a témakör kijelölése, az adatok csoportosítása, és főként az egyes kérdések kapcsán kifejtett vélemény nemcsak szokatlan lehet, de akár lényegesen el is térhet a versenysporttal közvetlen kapcsolatban álló szakemberek gondolkodásmódjától. Mégis fontosnak tartom a rendelkezésünkre álló ismeretanyag ilyen bemutatását, mert a különböző értelmezési lehetőségek az anyaggal való elmélyültebb foglalkozásra, s az adott kérdésben saját, önálló véleményének kialakítására serkenthetik az olvasót. A sportélettan két fő kérdéskörrel foglalkozik: 1. elemzi a rendszeres sporttevékenység hatását az emberi szervezetre. E kérdéskörön belül ugrásszerű fejlődést jelentettek azok a vizsgáló módszerek, amelyekkel már nemcsak az egyes szervek és szervrendszerek működését tanulmányozhatjuk, hanem az egyes sejtekben lezajló biokémiai változásokat is. Igaz ugyan, hogy a sportélettan olyan integratív szemléletmódot igényel, amely a szervezetet egységes egészként fogja fel, de a sejtszintű folyamatok megismerése nélkül nem lehet megérteni az egységes szervezet működését sem. 2. A sportélettan másik fő kérdése az, hogy milyen módon fokozható az ember teljesítőképessége? A teljesítőképesség növelése területén abból a tényből kell kiindulnunk, hogy bajnoknak mindenekelőtt születni kell. Nem tudjuk megváltoztatni az öröklött tulajdonságokat, ezért arra kell törekedni, hogy' a lehető leghatékonyabban hasznosítsuk a meglévő adottságokat. Ha áttekintjük napjaink sportélettani kutatásait, akkor mindenekelőtt az tűnik fel, hogy a kutatás expanzív jellegű. Ez azt jelenti, hogy mind az életkort, mindpedig a vizsgálatok tárgyát illetően egyre szélesebbkörű kutatások folynak. A kisgyermekkortól kezdve az időskorú felnőttekig minden korosztályt bevontak a sportolás élettani, biokémiai, szövettani és általános egészségmegőrző hatásainak az elemzésébe. Csak örülhetünk ennek a megnövekedett érdeklődésnek, amennyiben ez az immár társadalmi méretű önpusztító életmódból való kiútkeresésből fakad. A kiterjedt vizsgálatok eredményeként gyón ütemben szaporodnak az irodalmi adatok. Látnunk kell azonban azt a veszélyt is, hogy elveszünk a részletekben, mert hiányoznak az átfogó szintézisek, amelyek útjelzőkként segítenének bennünket. Talán úgy jellemezhető ez a helyzet, hogy bár sok adat gyűlt össze, de kevés lényeges összefüggést és törvényszerűséget értettünk meg. Ismerjük például a versenysportból azokat az egybehangzó adatokat, amelyek szerint a siker érdekében bizonyos sportmozgások elsajátítását már az élettani változók mellett figyelembe veszik' a pszichológiai és szociális tényezőket is. Tulajdonképpen az egészséges életmód tartalmi meghatározására és kiépítésére törekszik. Az egészséges életmód kialakítása csak céltudatos tevékenységgel érhető el. Ez a felismerés többszörösen bebizonyosodott a versenysport területén. Napjainkban szaporodnak azok a törekvések, amelyek mind a fiatalok (iskolások, egyetemisták), mindpedig az idős korosztályok egészséges életmódjának a kialakítását tűzték ki célul. Miután minden egészségmegőrző program alapvető eleme az izommozgás; továbbá a köztudatban a nem foglalkozásszerűen végzett munkával kapcsolatos izommozgások legáltalánosabb gyűjtőfogalma a sport, ezért egyre jobban összekapcsolódik a sport és az egészség. Jól tesszük, hogyha következetesen erősítjük ezt az összekapcsolást a lakosság széles rétegeinek a tudatában, de ez a törekvésünk is arra kötelez bennünket, hogy mindenkor ügyeljünk a sport tisztaságára. Tény, hogy amióta csak létezik versenysport, azóta érték a győzelem, és a győzelem érdekében mindenre, így a teljesítőképesség mesterséges fokozására is vannak vállalkozók. Ezek az eljárások egyértelműen lerontják a lakosság körében az emberi teljesítőképesség természetes fokozása útján elért csúcsteljesítmények ösztönző hatását. Egészségi szempontból is többszörösen veszélyesek, mindenekelőtt a kierőszakolt képmutatás miatt. A tiltás és a kutatások titkossága miatt nem beszélnek az újabb és újabb eljárások kifejlesztéséről és használatáról. Ugyanezen okok miatt nem történnek olyan orvosi vizsgálatok, amelyek nyomon követnék az egyes készítmények közvetlen, akut, illetve késői mellékhatásait, és emiatt akár reménytelenné is válhat az előbb-utóbb szükséges orvosi kezelés. Az sem lényegtelen szempont, hogy nagy szellemi és anyagi erőket fordítanak a doppingszerekre ahelyett, hogy az emberi teljesítőképesség természetes fokozásának vizsgálatára, a hatékony és egyben egészségmegőrző lehetőségek feltárására fordítanák ezeket. Ez a könyv a sportélettani alapismeretekre épített szemléletmód terjesztésével kívánja segíteni az egészségközpontú testnevelés és sport fejlesztését.