Annona Nova 2009

A Kerényi Károly Szakkollégium megújult periodikáját tartja kezében az olvasó, egy tanulmánygyűjteményt, amely reprezentatív több szempontból is. Reprezentatív a Szakkollégium éves munkájára nézve, mert bemutatja azokat a kutatási témákat, amelyeken a Kollégium tagjai dolgoztak; reprezentatív a Kollégiumra magára nézve, mert bemutatja, hogy a hallgatók önszerveződése ma is képes eredeti alkotásokat létrehozni, egyszerűen szólva, hogy szakmai szakkollégiumok léteznek és létezni is fognak; végül pedig reprezentatív a Kerényi Károly Szakkollégium saját folyamatosságára nézve, mert az Annona Nova cím arra az egykori Annonára utal, amelyet a Kollégium egy másik, kezdeti időszakában adott ki, összefoglalandó az akkori tagok munkáját. Az Annona Nova ugyanis egy soha nem folytatott sorozat folytatása, A Kerényi Kollégium történetének kezdetén, az alapító, Jankovits László szakkollégiumi tanársága alatt sokáig terveződött, majd halogatódott, majd mégiscsak megszületett egy kötet, amely eredetileg a Kollégium évkönyve szeretett volna lenni. Valójában azonban magányos maradt és ily módon inkább egy emlékmű, válogatás a Kollégium akkori munkáiból. Ahhoz, hogy valóban összefoglalója lehessen a Kollégium tevékenységének éppenséggel egy dolog hiányzott: a folytatás. A szakkollégiumi munka legfontosabb jellemzője ugyanis éppen az, hogy folyamat-jellege van, élő közösségi hatás, amely a tudományos kutatást állandó meghatározás alatt tartja. A szakkollégium ugyanis sokkal szervesebb valami mintsem azt nevében a „szak” előtag sugallná. Benne a szakmaiság nem diszciplináris széttagoltságban jelentkezik, hanem egy heterogén tudományos közösség egységében és folyamatosságában. A Kerényi Károly Szakkollégium szervezetileg a PTE Bölcsészettudományi Karához tartozik, tagjai a Bölcsészettudományok művelői. A bölcsészettudományok azonban régóta nem mutatják azt az egységet, amely eredetileg a bölcsészet sajátossága volt. Egységet vinni a bölcsészettudományok szétszóródott diszciplináiba ma feladat. A Szakkollégium egyike azon intézményeknek, ahol ezt a feladatot nem csupán lehetséges, hanem szükséges is elvégezni. A szakkollégisták különböző szakterületekről származnak, különböző kutatási módszerekkel és elméleti előfeltevésekkel dolgoznak és mégis szót kell érteniük egymással, segíteni, megtárgyalni, vitatni kell a másik szakmai munkáját.