Annona

Ez a kötet kétféleképpen foglalja össze a Kerényi Károly Szakkollégium munkáját. Első fele részben azokat a tanulmányokat tartalmazza, amelyeket az évente megírandó, eddig nem publikált dolgozatok közül válogattunk ki, részben pedig a 2001. március 30-31. és április 1. között megrendezésre került I. Kerényi Konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatait. A kötet második felében adatok következnek a Szakkollégium kilenc évéből: felsorolja tagjainkat, meghívott előadóinkat, a diákköri dolgozatokkal szerzett eredményeket, amelyeket tagjaink, mint szakkollégisták értek el. Mindkét rész azt mutatja, milyen eredménnyel járt a Kerényi Károly Szakkollégium eddig befejezett nyolc éve, milyen a nyolcévi annona, a nyolcévi termés. A szakkollégiumot - akkor Művelődéstörténeti Szakkollégium néven - néhány hallgató és oktató találta ki 1993 augusztusában azzal a céllal, hogy megfelelő környezetet teremtsen egymás számára. Hogy mindezt miként érdemes csinálni, egyikük sem tudta: kérdéseikre a választ a tanulságokban, választási lehetőségekben gazdag szakkollégiumi hagyomány, a jó szándék és az idő adta, adhatja meg. A nyolc év alatt megteremtettük munkás együttélésünk tartós szabályait, megtaláltuk helyünket a Bölcsészkaron belül és a hazai szak-kollégiumok között. Ha az irántunk eddig tapasztalt lekötelező egyetemi pártfogás továbbra is megmarad, a közeljövőben esélyünk lesz az eddigi eredményekhez, munkánk színvonalához méltó hely létrehozására is.Mindezek az eredmények és lehetőségek nem jöhettek volna létre anélkül az anyagi, és erkölcsi támogatás nélkül, amelyet - a nyolc év alatt - a Jakabhegyi Kollégium, a (J)PTE BTK mindenkori vezetése, a (J)PTE BTK Hallgatói Önkormányzata, a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány, a Magyar Soros Alapítvány, a Kékkúti Ásványvíz Rt. Alapítvány, a British American Tobacco, a Miniszterelnöki Hivatal, valamint az Oktatási Minisztérium - korábban: Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium nyújtott, s amelyért ezúttal is köszönetét mondunk. (...) Dolgozatomban Nüsszai Szent Gergelynek, a Krisztus utáni 4. század második felében tevékeny egyházatyának, az időről vallott gondolatait vizsgálom; számos értelemben az ő nézetrendszere nevezhető elsőként történelminek. E „filozófia” harcos kialakulását, formanyerését, végül tagadhatatlan hiányosságait szeretném ismertetni; képet adni erről a korai, a kappadókiai egyházatyák körében alkotott értékes elgondolásról a teremtésünkre, küldetésünkre, történelmünkre és jövőnkre vonatkozóan. Gondolatmenetemben főként Brooks Otis tanulmányát követem, helyenként Nüsszai Nagy kateketikus beszédéből idézek (hosszan idézhetnék Az ember teremtéséről írott munkájából is). Célkitűzéseim négy pontban foglalhatók össze: Bevezetésül fölvázolom a kappadókiai egyházatyák időelméletének, s ezen „elmélet” kulcsfogalmainak (ki)alakulástörténetét. Kitérek Nüsszai két, jelentős hipotézisére: a) a jóra törő megakadályozhatatlan mozgás elvére, valamint b) a visszavont - módosított - kettős teremtés fogalmára, tekintettel arra, milyen szorosan kötődnek e hipotézisek a teremtményi idő tényéhez. (Ezeket a szigorúan és idegenül hangzó tételeket röviden kifejtem majd.)