A magyarok tetteiről

Mint nemzeti történelmünk legrégibb kora, úgy hazai történetírásunk kezdete is homályba van burkolva. Hazai történetírásunk atyjának még csak nevét sem ismerjük. A legelső magyar ember által írott magyar történelmi munkát a névtelen jegyző munkájának, röviden Anonymus munkájának szoktuk nevezni. E munka «A magyarok tetteit» czímét viseli s tárgyát a honfoglalás története képezi. Bár hazafias lelkesedéssel, nagy nemzeti önérzettel van írva s krónikáink közül az egyetlen, mely a honfoglalás történelmével részletesen foglalkozik, nem volt elterjedve s csak egyetlen, a XIII. század végéről vagy a XIV. század elejéről származó kézirata maradt ránk, mely jelenleg a bécsi cs. és kir. udvari könyvtárban őriztetik. A mint azonban a mult században ismeretessé lett, egyszerre a magyar történetírás bibliájává emelték. Elbeszélése a honfoglalásról átment a jelen század első felében irott összes történelmi műveinkbe. Csak miután a század közepétől fogva többen — hazai és külföldi történetírók egyaránt — éles bírálat alá vették s elbeszélésének nagy tévedéseit, mondhatnók meseszerűségét kimutatták, vesztette el hitelét, mint elsőrangú kútfője a magyar honfoglalásnak. De értékét mint hazai történetírásunk legrégibb és kiváló emléke s mint történelmünk egyik becses forrása igen is megtartotta. Mint történelmi mű egységes, kerekded szerkezete és eleven előadása által magasan kiemelkedik a középkori száraz krónikák közül s ha nem is fogadhatjuk el forrásnak az általa tárgyalt honfoglalás korára, leírásában becses képét nyerjük az 1200 körüli Magyarországnak. A mit a könyv írója az új haza kiterjedéséről, helyrajzáról, részben néprajzáról, Árpád fejedelmi állásáról, a fejedelem és alattvalók viszonyáról elbeszél, abban a XIII. század küszöbén álló Magyarország hely- és néprajza és közjogi viszonyai tükröződnek vissza. A dolog természetében rejlik, hogy egy ily kiváló történelmi mű szerzőjének kiléte sokat foglalkoztatta történettudósainkat s nagyon sokat igyekeztek.a szerző személyét körülvevő homályt eloszlatni. Viszont az is természetes, hogy biztos alap hiányában mindaz, mit eddig a szerző személyéről tudni véltek vagy vélnek, nem egyéb, több vagy kevesebb elmésséggel felállított, több vagy kevesebb valószínűséggel dicsekvő hypothe-sisnél.