Befogadó egyetem

(...) A következő írás a kölcsönös befogadást sikeres személyes és közösségi boldogulásként tételezi, és az érdekében tett folyamatos és célzott beavatkozások közös jelzőjeként használja az inkluzív megnevezést. Inkluzív modellként értelmezi azon beavatkozások komplex rendszerét, mely valamennyi szegmensében az egyéni sikerességet gazdagító együttélést célozza, és egyúttal segíti megtervezni és kontrollálni a különböző helyen, időben és közösségben megvalósuló inklúziós törekvéseket. Az oktatás területe különösen jó helyzetben van az inkluzív modellfejlesztés szempontjából – ahogy a tanulmány történetiségében felvillantott példái is mutatják. A szerző ezen belül a felsőoktatásra fókuszál, ahol a befogadás eszméje az Inclusive Excellence gondolatával megerősítve terjed, mely szerint az „inkluzív kiválóság” a diverzitást a XXI. század kihívásainak szolgálatába állítva teremt minőségében új, mindenki számára haszonnal járó akadémiai környezetet. Az akadémiai kiválóságra törekvő környezet tehát az inkluzív megközelítésből táplálkozva, egyre inkluzívabbá válva lesz képes a minőségi megújulásra. A tanulmány alkotó módon használja fel a szerző inklúzióval kapcsolatos másfél évtizedes kutatómunkáját, gyakorlati tapasztalatait és az ezek alapján kidolgozott általános vizsgálati modelljét. Ezt egészíti ki az inklúzió felsőoktatási modelljeinek rendszerelvű áttekintésével, mellyel segíteni kívánja annak a kutató-fejlesztő csoportnak a munkáját, mely a Pécsi Tudományegyetemen készíti „Befogadó Egyetem” című szakmai javaslatát. Bízva abban, hogy a hazai felsőoktatásban is egyre több intézmény teszi a befogadóvá válást akadémiai missziója részévé a felismert minőségi megújulás szellemében. Kulcsszavak: Befogadó Egyetem, inkluzív kiválóság, inkluzív akadémiai kiválósági modell Bevezető gondolatok az inklúzióról Az elmúlt évtizedek társadalmi és oktatási kérdéseket érintő diskurzusaiban egyre gyakrabban jelenik meg az inklúzió szemlélete és gyakorlata mint kívánatos együttélési stratégia. A nyolcvanas évek iskolái nyíltak meg kezdetben a fogyatékkal élő diákok előtt, ami elindította a gondolkodást a szükséges tartalmi beavatkozásokról is. Az inklúzió mozgalommá szélesedett oktatáspolitikája és annak gyakorlata rövid időn belül rámutatott arra, hogy más tanulói csoportok befogadása is fontos, illetve az inkluzív környezet kialakítása nem maradhat az iskola falain belül. (POTTS, 2002) Az inklúzió társadalmi szintre emelése az esélyegyenlőség méltányos megközelítésének területeit bővítette, és egyúttal ráirányította a figyelmet arra, hogy a kölcsönös befogadás a teljes közösség számára haszonnal jár. A közoktatás területén folyamatosan terjedt az inkluzív tartalmú együttnevelés, és az ezredfordulóra megjelentek a felsőoktatási kezdeményezések is. A felsőoktatás az akadémiai kiválóságot egyre inkább összhangban ételmezi a társadalmi elvárásokkal, melyben így helyet kapott a diverzitásra értékként építő és ezzel egy magasabb minőségű kiválóságot célzó egyetemi környezet modellje, az Inclusive Excellence.