100 éves a kötelező népoktatás

Ez év decemberében száz éves népoktatásunk alaptörvénye, az 1868-as XXXVIII. törvény. A törvény megalkotása és szentesítése, folytatása és betetőzése a köznevelés országos rendezését, törvénybe foglalását sürgető törekvéseknek. Ugyanakkor kompromisszum is, mert mellőzte 1848 forradalmi örökségét. E kompromisszumból eredő hiányok, hibák nyomait 80 éven keresztül viselte magán a magyar közoktatás és amelynek ballasztjától, az egyházi iskolák káros örökségétől csak a felszabadulás után tudott végleg megszabadulni. Mindezek ellenére a törvény megalkotásának az a legfőbb értéke, hogy a magyar történelemben először adott lehetőséget a népoktatás országos rendezésére, az oktatás egységesitésére. Ilyen történelmi visszapillantásnál nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, hogy különböző erők akadályozták a törvény érvényesitését, s a visszahúzó erők nem engedték teljesen érvényesülni az eötvösi koncepció haladó mozzanatait. A törvény az európai haladás mértékével mérve is jelentősnek mondható. Az általános (egyetemes, országosan mindenkire kötelező) tankötelezettség elvét tizenkét évvel Anglia és tizennégy évvel Franciaország előtt emeli törvényerőre." A legátfogóbb jogszabály a későbbiek során sokat vitatott hézagossága ellenére is. A soknemzetiségű Magyarország népoktatását szabályozó törvény korabeli birálői és ellenzői az eredményes magyar nyelv oktatásának garanciáit hiányolták benne. A nemzetközi összehasonlitásból és a történelmi visszapillantó elemzésből egyaránt az derül ki, hogy az eötvösi kompromisszum legfőbb gyengéje éppen nem a nemzetiségi kérdés iránti érzéketlenség volt. Sőt, egy marxista szellemű elemzésből kiderülhet, hogy ebben haladóbb álláspontot képviselt, mint az ellenzék. Az 1877-ben kiadott tantervmódositás az elemi népiskolai tanitás gerincévé a magyar nyelv tanitását tette. Ez a kétségtelenül magyarositási törekvés az iskolák 42%-át kitevő nemzetiségi iskolákban az oktatási szinvonal rovására ment ugyan, de ennél nagyobb baj volt az, hogy az államosításért folyó harcról elterelte a figyelmet. A nemzetközi összehasonlitás is ezt bizonyítja. Határainkon innen és túl ennyi a törvény érdeme, sem több, sem kevesebb. Jelentőségét nem szabad sem túlértékelni, sem alábecsülni. Az elmúlt száz év valóságos történelmi korszak, mely ugyanakkor magában foglal egy sorsdöntő fordulópontot közoktatásunk történetében.