Az első pszichoterápiás interjú

Tény, hogy a pszichoterápia még mindig fiatal tudománya rengeteg praktikus tapasztalatot gyűjtött össze, amiket át kell adni a diákoknak, és ez természetesen hosszú időre függővé teszi őket tanítójuktól. A végül megszerzett készség és tudás nemcsak intellektuális természetű, hanem arra a képességre is épül, hogy személyes bevonódással saját személyét - átfogó értelemben - instrumentumként használja. Ez teljesen másfajta alkalmazkodást kíván, mint amiről a legtöbb más tudományban szó van. (...) Készségesen teljesítettem a Wirtschaftliche Buchgesellschaft ajánlatát, hogy a tudomány mai állásának megfelelően mutassam be a pszichoterápiás első interjút. Ezzel a témával 1967-ben egy hosszabb munkában foglalkoztam (Psyche, XXL 1967, 341. o). Az eredeti céllal ellentétben, hogy ugyanis az ismeretek szakszerű dokumentációját közöljem, ennek a könyvnek nagyon is személyes jellege van. Félreismerhetetlenül magán viseli a Sigmund Freud Intézet nagyon aktív csoportjában folytatott vitáink nyomait. Ahogy a két munka összehasonlításából kiolvasható, folyamatos érdeklődésünk még korántsem zárta le tisztázott szemlélettel a témát. Egymagában az újonnan bevezetett, „tükör” mögötti interjúmegfigyelési helyzet is olyan sok új problémát vet fel, hogy e munka gondolatai befejezetlenek, lezáratlanok maradtak. Sőt, egyenesen hálás vagyok minden házon belüli kollégámnak, akik ebben a közös munkában részt vettek. Hálás vagyok továbbá a Sigmund Freud Intézet igazgatójának, dr. A. Mitscherlich professzor úrnak fáradozásaink támogatásáért, valamint a betegeknek, akiktől beszélgetéseink ismételt átgondolásával sokat tanultam. E kötettel azon fáradoztam, hogy a pszichoanalízis tudományos szaknyelvét a szemléletes beszélgetéshelyzetekben alkalmazzam, és beérjem néhány, többé-kevésbé ismert fogalommal anélkül, hogy a tényállást leegyszerűsíteném, vagy felületes lennék. Ily módon remélem, hogy tájékoztathatom az érdeklődő olvasót arról, hogy mire képes az első interjú, és hogy mely előítéleteknek, illetve hamis elvárásoknak nincs többé helyük. Talán nőni fog a megértés a pszichoterapeuták nehéz és igényes munkája iránt, valamint az ilyen beszélgetésben való egyéni részvétel során nő majd a tudatosság is. Az érintett pszichoterapeutákat szeretném bevezetni az interjútechnikába, ha elég türelmük van ahhoz, hogy a megértés többrétegű síkjait saját első tapasztalatuk irányítása alatt feldolgozzák. A képzés igényei egyre inkább fokozódnak, úgyhogy a kezdő nem alkothat idejekorán átfogó képet arról, hogy mi vár rá jövendő praxisa során.