Értelem és érzelem

A Dashwood família már réges-régen Sussexben élt. Uradalmuk hatalmas volt, székhelyük, a norlandi kastély, birtokuk közepén emelkedett. Családjuk sok-sok nemzedékének tisztes életmódja kivívta a környékbeli ismerősök jó véleményét. Az uradalom néhai birtokosa agglegény volt, hajlott kort élt meg; élete hosszú esztendeinek osztályosa, házának gazdaasszonya a nővére volt. A hölgy halála, amely a gazdáét vagy tíz évvel előzte meg, nagy változást idézett elő a házban; veszteségét pótolandó, a birtok ura házába hívta családostul az unokaöccsét, Henry Dashwood urat, a norlandi uradalom törvény szerinti várományosát, akire az idős birtokos minden javát hagyni szándékozott. Unokaöccse és a családja társaságában kellemesen teltek az idős úriember napjai. Szeretete napról napra fokozódott irántuk. Henry Dashwood úr és a felesége lesték az öregúr minden kívánságát, nem érdekből, hanem szívbéli jóságból, és ez a birtok urának megadta azt a megnyugtató kényelmet, amelyet kora jogán elvárhatott; gyermekeik vidámsága pedig örömmel tetézte életét. Előző házasságából Henry Dashwood úrnak egy fia született: második feleségétől három leánya. Fia, megállapodott, tiszteletre méltó fiatal férfi, jómódban élt anyja tekintélyes vagyona révén, amelynek fele rászállt, amikor elérte nagykorúságát. Hamarosan ezután megházasodott, s házassága is csak gyarapította vagyonát. Norland öröklése ezért az ő számára csekélyebb jelentőségű, mint amennyire fontos a húgainak; amazoknak ugyanis - azon kívül, ami majd részükül jut, ha atyjuk örökli a birtokot - csekély vagyonkája volt csupán. Anyjuknak nem volt semmije, apjuk mindössze évi hétezer fonttal rendelkezett; első felesége vagyonának másik fele ugyanis szintén a fiukra száll majd egykoron, s ő csak élete végéig élvezi hasznát. Az öreg földesúr meghalt; végrendeletét felolvasták, és mint szinte minden végrendelet, ez is éppannyi csalódás keltett, mint örömet. Az öregúr nem volt oly igazságtalan sem oly háládatlan, hogy idegenre hagyományozta volna birtokát -unokaöccsére azonban olyan feltételekkel hagyta, amelyek az örökség értékét jó felével csökkentették. Mr. Dashwood inkább felesége és leányai, mintsem a maga és fia érdekében kívánta az örökséget: ám a birtokot a végrendelet a fia, és fiának fia; egy négyéves gyermek javára kötött le, méghozzá oly módon, hogy magának Dashwood úrnak nem adott módot gondoskodnia a szívének legkedvesebbek s a gondoskodásra legjobban rászorulókról, mert sem az uradalmat megterhelni, sem értékes erdeit pénzzé tenni nem lehetett. Az egészet lekötötték a gyermek javára, aki atyja és anyja társaságában Norlandban tett látogatásain, a két-három esztendős gyermekek szokásos vonzereje révén, meghódította nagybátyja szívét: tökéletlenül ejtette a szót, önfejű volt, mindenféle pajkos csínyt eszelt ki, felverte a házat - s mindezekkel feledtette a szeretetteljes figyelem értékét, amelyet az öregúr évek során át élvezett unokahúga és a leányai jóvoltából. Holott Norland urát nem vezérelte rossz szándék, s a három lány iránti szeretete zálogául fejenként ezer font évjáradékot hagyott reájuk. Dashwood úr először keserves kiábrándultságot érzett; ám vérmes és vidám természete volt, meg aztán méltán remélhette, hogy jó sok évig él még, s ha józanul él, tekintélyes összeget tehet félre a máris tekintélyes uradalom hozamából, és még gyarapíthatja-jobbíthatja is birtokát.