Az idők jelei, 2016

(...) Világunk válaszutak előtt áll. Csak egy dolog biztos, az, hogy az eddigi régi módon nem mehet tovább békésen az emberiség. A hagyományos értékkonzervatív életformánkat felborította az üzlet és haszon, valamint a mindent megengedő szabadossággá züllött, egykor értékelvű liberalizmus. A póthitekbe bódult világ – tudomány, technika – erkölcs nélkülivé vált, s egyre nagyobb feszítő egyenlőtlenségeket produkál. A világ európai részén demográfiai hanyatlás, a többi részen pedig egyre kezelhetetlenebb túlnépesedés jelentkezik. Az értékválság azonban nemcsak globális problémákat okoz, hanem egyéni és családi bajokat is. Miután eltűnőben van az észfelettiben gyökerező törvény- és szabályvilág, előtérbe kerülnek az önző, egyéni érdekek és a magánvállalkozási haszon. Az önkorlátozás klaszszikus keresztény céljai egy véges erőforrásokkal rendelkező Földön már alig számítanak. Mindez súlyos szűkösségi konfliktusokat (pl. víz) vetít előre. Az élet különböző területein a kereszténységnek ma is érvényes tanításai vannak, de az emberi (eredendő) bűn, az Isten helyére ülés mindig megkérdőjelezte ezeket. A „modern” kor ész kultusza pedig egyenesen elvetette. Ma már a kereszténység elavult, „korszerűtlen” eszmekör, törvényeinek idézése agresszió a „modern” ember szabadsága ellen. Miközben a kereszténység hite kétezer éves visszaigazolódásokat jelent. Ezeket próbáljuk meg tematikusan felvázolni úgy, hogy tiszteletben tartjuk a másféle felfogásokat is, de elsődlegesen azért nemzeti közösségünk fennmaradását és virágzását tartva szem előtt. Ezt a célt véleményünk szerint elsősorban az értékelvű teljesítményelv segítheti elő, amelynek megvalósítása az identitás és a szolidaritás jegyében sikerülhet. Sajnos, az utolsó évtizedekben mindkét jellemző az amúgy is individualista magyarságnál folyamatosan gyengül, ahogyan a családok kohéziója, a műveltség iránti igény és a társadalmi egészség is. S ma – negyedszázaddal a kommunizmus után – már nem magyarázat minderre a múlt. Még leginkább a múltban tudatosan szétvert egyházak gyengesége magyarázható innen (pl. paphiány a római katolikusoknál, hitelességi deficitek). A magyar viszonyok persze szoros párhuzamban vannak az európai folyamtokkal is. S ezért nehéz ellenállni a nyugati értéktelen divat tendenciáknak. Az egyik legfontosabb életszférában, az oktatásban például tragikusan esik a színvonal, bár ez komplex folyamat. A magyar demográfiai tendenciák – az utóbbi idők javulása ellenére – tragikusak. A rendszerváltoztatás mikéntje (privatizáció, nyugati beavatkozás), a több százezer munkahely megsemmisülése máig nem jött rendbe.