Nevelésfilozófiai gondolkodók Magyarországon a kiegyezéstől napjainkig

A neveléstörténész most megjelenő kötetében a Kiegyezés utáni magyar pedagógiatörténet legjelentősebb elméleti munkát végző kutatóit mutatja be 1945-ig bezárólag. Az összeállításban tizenhat tudós szerepel, többek között olyanok munkásságát bemutatva, mint Kármán Mór, Weszely Ödön, Neumann Ede, Prohászka Lajos, Karácsony Sándor, vagy Mihály Ottó. Írásai mégsem csupán áttekintő jellegű életrajzok: Bábosik Zoltán folyamatában rekonstruálja a tudományág hazai alakulását, vizsgálja az etika és pedagógia egymásra gyakorolt hatásait, felidézi, hogy a nevelés fogalma hogyan körvonalazódott, alakult az évtizedek során, s külön kiemelve foglalkozik a magyar neveléstörténeten belül a zsidó nevelés irányzatával. | E kötet célja, hogy nagyító alá vegye a Kiegyezés utáni - és sok esetben méltánytalanul elfelejtett - magyar neveléstudósok elméleti munkásságát 1945-ig. Ezen belül folyamatában kívánom rekonstruálni, hogy műveikben hogyan alakult a nevelésfilozófiai eszmerendszer? Pontosabban a filozófia és annak keretében az etika fejlődése hogyan hatott a nevelés elméletére és gyakorlatára, valamint a mindenkori nevelési-, ill. embereszményre a magyar nevelésfilozófiában? Hol helyezték el a pedagógiát a többi tudomány között és hogyan határozták meg a nevelés fogalmát és célját, valamint hogyan körvonalazták az erkölcsi nevelést? Ez az elméleti vizsgálódás az említett területeken végigkíséri a kiegyezéstől egészen a XX. század végéig terjedő időszak történéseit. A könyv másik alapvető célja, hogy Bernstein Béla, Neumann Ede és Frisch Ármin személyén keresztül visszahelyezze a zsidó nevelést a magyar nevelésfilozófiai irányzatok közé. Ugyanis, Fináczy Ernő óta a magyarországi összefoglaló nevelés-történeti munkákból hiányzik a zsidó nevelés, mind az egyetemes-, mind pedig a magyar neveléstörténetből. Pedig ez az irányzat még Krisztus előtt keletkezett és részben erkölcsi, részben pedig más tekintetben az Ószövetségen alapul. Vagyis ez az egyetlen ókori irányzat, amely - ha nem is változatlan formában -, de ma is tovább él. Ez a kötet - bár csak részben neveléstörténeti munka -, de mindenesetre szakítani kíván ezzel a gyakorlattal.