Híres asszonyok

A híres angol történetírótól, Carlyletől, származik az a szellemes mondás, hogy a történelem nem más, mint a nagy férfiak életrajza. De elmondhatjuk a történelem nem egy szakában, hogy a híres nőké is, annál a befolyásnál fogva, melyet a világhistória nagy színpadának jeleneteire nem egyszer gyakoroltak. Néha világosan látjuk e befolyás forrását, a kutató buvárlat mind jobban tisztába hozza a világesemények minden titkos rugóit, melyek a népek életének mozgatói; néha eltűnik szemünk elől. De bizonyos, hogy a női kéz munkája akár nyíltan, akár rejtve mindig ott van a történelemben. Fogadjuk el a történelem folyását csak a nagy férfiak életrajzának, a kik alakítják, teremtik az eseményeket, a nő így is részese lesz annak, annál a befolyásnál fogva, melyet mindig gyakorolt a férfira. Valóban nem a nő alakítja-e a férfit? A nő, mely szivének, lelkének «angyala vagy ördöge egyaránt lehet». Alakítja érzéseit, gondolkodását, egész jellemét a természet örök, változatlan törvényénél fogva, mely a bármily erős, hatalmas férfit egyoldalúnak, tökéletlennek mutatja s a nő lényére utalja kiegészülés végett. Férfinak, nőnek gyarló emberi volta, törékenysége egyaránt tűnik fel előttünk a történelemben. Nemtelen érzést, szenvedélyt, üres lelket, egész halmaz emberi gyöngeséget találunk nem egyikénél azoknak, kik híres asszonyi alakokká váltak, csak úgy mint a világalakító férfinál. De másrészt nem találjuk-e az erénynek, hősi léleknek is oly fokát, mely nem kevesebb tiszteletre indít, mint a legnagyobb férfitett ? Egy Olympia nem törpül el oly alak mellett sem, mint fia: Nagy Sándor. Egy Cornelia méltó nagy atyjához: Scipióhoz. A ki az újabb kor nagy átalakítójának: Napóleonnak adott életet, Bonaparte Letícia, mint nő, mint anya példánykép lett volna, ha nem ékesíti is később a császári czímer. A «nagy császárnő»-ben: Mária Teréziában a nagy uralkodó minden erénye összpontosul. Hanem a híres asszonyokkal szemben mégis többnyire igazságtalanok az emberek. Kétszeresen ítélik meg gyarlóságaikat s nem becsülik eléggé kiválóságukat. Pedig ha gyarlóságuk inkább szembeszökő, ennek az a magyarázata, hogy rendesen csak kifejezői a kornak, a kor jellemének, átlagos színvonalának, melyben éltek, sőt erősebb kifejezői, mint a férfi, ezért szembeötlőbbek hibáik is.