Neveléstörténet és neveléstörténet-írás

A magyar iskola 1000 éves ünnepére alakított Iskolatörténeti Emlékbizottság nevében tisztelettel köszöntöm a Neveléstörténet és neveléstörténetírás című konferencia valamennyi részvevőjét: az előadókat, a hallgatóságot és minden kedves vendégünket. A ma kezdődő konferencia beleillik a korábbi neveléstörténeti tudományos tanácskozások sorába, mégis sajátos jelentőséggel bír, mivel közvetlenül illeszkedik a magyar iskola 1000 éves ünnepségeinek sorába. Egy tudományos konferenciának - véleményem szerint - nem is annyira az ünnep fényét, inkább hitelét kell szolgálnia. Végigtekintve konferenciánk előadóinak, előadásainak sorát, úgy vélem, megelőlegezhetjük véleményünket: ez a tanácskozás valóban alkalmas lesz arra, hogy az ünnepi megemlékezések tudományos hitelét megalapozza. A neveléstörténet, a neveléstörténet-írás eredményeinek számbavétele lehetőséget nyújt arra, hogy az eddigi kutatások értékét mérlegre tegyük, az eredményeket értékéljük, a hibákat korrigáljuk, a mulasztásokat feltárjuk és megjelöljük a további feladatokat. A tudomány hétköznapjainak munkája ez - állíthatja bárki -, de ha ezer esztendő diktálta felelősség tudatában tesszük, az eredmény az ünnephez méltó lehet. Az ünnep, amire készülünk, a magyar nép életében valóban jelentős szerepet játszik. Az iskoláztatás magyar földön való megindulásának jelentősége - Szent Márton hegyén a bencés kolostorban, majd máshol is - méltán vethető egybe a honfoglalás vagy az államalapítás nagyságával. A honfoglalással népünk hazánk földjét nyerte el, az iskolázással a kultúrát, az európai kultúrát vette birtokába, és mindehhez a jövőt, a fennmaradást az államalapítás biztosította. A történelmi emlékezetben egymást feltételező, egymáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódó események ezek, amelyeket népünk sorsközösségének tudata és hagyománytisztelete ünneppé emelt. Ma, amikor oly szegények vagyunk abban, hogy közös dolgainkat egyként ítéljük meg, ezredévnyi emlék nagysága előtt talán együtt hajthatunk fejet.