Latin nyelvkönyv joghallgatók számára

Theodor Heusstól, az 1949-ben létrejött Németországi Szövetségi Köztársaság első szövetségi elnökétől származik az a mondás, miszerint az európai kultúra három dombra épül, amelyek a Golgota, az Akro-polisz és a Capitolium. Ebben a metaforában a Golgota a Bibliára, és az abban foglalt zsidó és keresztény vallási hagyományra utal, az Akropolisz a görög filozófiára, a Capitolium pedig a római jogra. Az európai kultúra e három pillére elválaszthatatlanul összefügg hordozóival, a három „szent nyelv”-vel, nevezetesen a héber, a (klasszikus) görög és a latin nyelvvel. VIII. Henrik angol király, amikor 1540 körül megalapította az - angolul a latin ius civile alapján a mai napig is gyakran civil law-nak nevezett - római jog királyi tanszékeit (regius chair) az oxfordi és a cambridge-i egyetemen, hasonló tanszékeket állíttatott fel a bibliai nyelvek számára is. A XIX. század neves amerikai jogtudósa, Joseph Story, aki a Harvard Egyetem professzora és a Supreme Court bírája is volt, úgy vélekedett, hogy nem lehet jó jogász az, aki nem ismeri alaposan az ógörög és a latin nyelvet. Köztudomású, hogy Magyarországnak az 1844. évi II. törvénycikk elfogadásáig a latin volt a hivatalos nyelve. E tény kapcsán érdemes rámutatni arra, hogy a soknemzetiségű Magyar Királyságban a latin nyelv hivatalos jellege révén a különböző nemzetiségek 1844-ig nyelvi szempontból esélyegyenlőséget élveztek, másrészt a latin nyelv használata révén az ország nyelvileg nem volt elszigetelt, mivel a latint, még ha akkoriban már kevesebben is beszélték, a művelt emberek a XIX. században még Európa legtöbb országában és számos Európán kívüli országban jól értették. Az ógörög és a latin nyelv kötelező gimnáziumi oktatása a XIX. század derekán hazánkban magától értetődő volt. Senki nem gondolta, hogy az ógörög és még inkább a latin nyelv ismerete nélkül művelt emberré válhatnék valaki. A XIX. század második felében azonban a klasszikus nyelvek kötelező gimnáziumi oktatását a társadalmi osztályok esélyegyenlőségére hivatkozva többen kritizálták. E törekvéseknek engedve alapították meg előbb az ún. reálgimnáziumokat, amelyekben az ógörög már nem volt kötelező (a latin viszont igen, habár a humángimnáziumokhoz képest alacsonyabb óraszámmal), majd 1890-ben a humángimnáziumokban alternatív tárggyá fokozták le az ógörögöt. A kötelező gimnáziumi latinoktatás eltörlésére ideológiai alapon 1948-ban került sor. Az 1989/90. évi rendszerváltozást követően a hazai latinoktatás pozíciója átmenetileg ismét erősödött ugyan, de a helyzet jelenleg sajnos nem nevezhető kedvezőnek. Ekként a hazai egyetemekre beiratkozó hallgatók többsége továbbra sem tud latinul, és nem képeznek kivételt e tekintetben a joghallgatók sem. Holott egy jogásznak ma is nagy szüksége van arra, hogy legalább alapfokú latin nyelvismerettel rendelkezzék. Nemcsak a római jog és a jogtörténeti tárgyak tanulása igényli a latintudást. A jogászi nyelv az orvosi nyelvhez hasonlóan ma is bővelkedik latin műszavakban, sőtjónéhány latin „regulát” (elvi jelentőségű szabályt) is kell ismernie a művelt jogásznak, mert ezekkel idehaza és külföldön is lépten-nyomon találkozni lehet ajogéletben. Az angolszászjogászok a kontinentális európai jogászoknál is gyakrabban használnak latin műszavakat, kifejezéseket (pl. vigilantibus iura, caveat emptor, respondeat superior), összefüggésben azzal, hogy az angol common law a XII. század óta folyamatosan, szervesen fejlődő jogrendszer, amely máig őrzi azokat a régi hagyományokat, amelyek az egykori brit gyarmatokon - nota bene, az Amerikai Egyesült Államokban is - ma is tovább élnek. Ajogi kari latinoktatás tehát nemcsak az európai műveltség alapjainak megszerzéséhez nyújt segítséget, hanem gyakorlati fontossággal is bír: ha ma már túlzásnak is érezzük a Joseph Story nevéhez fűződő fentebb idézett mondást, azt bizonyosan állíthatjuk, hogyjobb jogász lehet valaki másoknál a (jobb) latintudás révén. Bánóczi Rozália és Rihmer Zoltán komoly szakmai tudás birtokában, nagy gonddal elkészített tankönyve, amely immár több mint két évtizede igen sikeresen szolgálja a hazai jogi kari latinoktatást, egy életre szóló gazdag szaknyelvi anyagot ad a joghallgatók kezébe. Őszintén kívánjuk, hogy ki-ki a maga hasznára, sőt akár élvezetére minél többet forgassa ezt a kiváló munkát.