Vázlatok török testvéreink történetéből corvina logo

Szerző: Baráthosi-Balogh Benedek
Cím: Vázlatok török testvéreink történetéből
Megjelenési adatok: Szerzői kiadás, Budapest, 1931.

coverimage Ez a kis kötetkénk török testvéreinkről szól s egy általános kép melleit az OZMÁN törökök történetét mutatja meg nekünk rövid leírásban. Ma szokássá lett, hogy a török név alatt az ozmánságot értsük. Hogy ez nagy hiba, arra elég annyit felemlítenünk, hogy az ozmánokon kívül még egy egész sereg török nép él, akiknek száma jóval meghaladja az ozmánokét. Hogy a török név a közfelfogásban az ozmánokra szorítkozott, annak oka az, hogy az utolsó pár száz esztendőben a török fajta népek közül ők voltak azok, akik a történelemben való szereplésükkel folyton érintkezésben állottak a nyugattal s ennek sorsára sokszor döntő tényezőként folytak be. Hogy azután ez a befolyás eleinte a félelem, azután a felülkerekedett győzelem irigy és gyűlölködő hangját hozta, arról a mai ember az ő végtelen elfogultságával s egyoldalú nevelésével igazán nem tehet. Hiszen ma is, majdnem hetenként találkozunk, még magyar lapjainkban is, olyan cikekkel, mondatokkal, ahol pogány törökről, ázsiai elmaradottságról stb. van szó. Hogy azután az ellenségek mit irnak, arról talán ne is beszéljünk, hiszen azok a nagy müveit nyugat bálvá-nyozásában egyenesen ázsiai fertőnek neveznek minden törököt, minden turánit. Hogy a külföldi, az idegen így beszél, azt tán érteni lehet, de hogy az itthoniak miért teszik, annak okát talán mégis jó volna egy picit megszellőztetni, mert százados dohosság üli meg, még ma is a lelkek elnevelt részét. Az ilyen hangúakat először is két csoportba kell osztanunk: Első részük az ellenségek tábora. Ezek elvakult gyűlölettel tagadnak meg mindent. A történelem megtagadása már elég nagy vétek, de ezek az egyének még ennél többre is képesek, mert igen sokszor meg is hamisítják a történelmet. Meghamisítják azzal, hogy a forrásokat elferdítve, elcsavarva olyant és azt olvasnak ki belőlük, ami éppen megfelel céljaiknak. A hazugságonfogástól nem nagyon félnek. Ugyan ki leplezi le őket s ha meg is történik, ugyan hol jelenik meg a leleplezés s hányan vesznek arról tudomást? A megírt szó pedig, kivált ha tetszetős formába öltöztetik, csak repül tovább s hinti a mételyt maga körül. Ami a gyűlölség okát illeti, arról csak annyit, hogy legtöbbször alacsony önérdek szüli s faji kérdések, anyagi érdekek, vagy irigység folyományai. Ezeket csak azért kell számba vennünk, mert „jó ha az ellenségem erejét ismerem, mielőtt birokra kelnék vele."...

Tartalomjegyzék