A válság elméleti vonatkozásai

A válság elméleti vonatkozásai című multidiszciplináris konferenciára 2022. április 21-én került sor a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Huszonhat előadó vett részt a Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék szervezésében megvalósuló rendezvényen, köztük tanszéki és kari munkatársak, tanszékünkhöz kötődő hallgatók és más egyetemek kutatói. Kötetünk nem tartalmazza valamennyi elhangzott előadás írott változatát, csupán válogatást közlünk a konferencia anyagából, továbbá megjelentetünk néhány olyan írást is, amelyeknek a szerzői ugyan nem voltak jelen a konferencián, de a válság valamelyik aspektusát kutatják. Az első részben filozófiai, jogelméleti és politológiai válságértelmezéseket találhat az olvasó. A második rész a forradalom és háború okozta válságokat tárgyalja, egy történeti tanulmány után a most zajló orosz-ukrán háború nemzetközi jogi elemzése következik. A harmadik részben a klímaválsággal kapcsolatos kérdésekre és a különféle egészségügyi válsághelyzetekre - köztük a koronavírus járványra - reflektáló írásokat közlünk. Nem csak diszciplinárisan és a vizsgált témákat tekintve sokszínű e kötet, de abból a szempontból is, hogy különböző korosztályokhoz tartozó kutatók munkáit tartalmazza. Elismert tudósok mellett lehetőséget adtunk doktori, illetve graduális képzésben részt vevő hallgatók számára is, hogy bemutassák kutatásaikat. A modern kor különböző időszakaiban gyakran érezték úgy az emberek, hogy a válságok korát élik, illetve - ahogy a bevezető tanulmány szerzője is említi -, a modernitást magát sokan válságként értelmezik. Napjainkban is azt érzékeljük, hogy válságok követik egymást, és szorongunk attól, hogy képesek vagyunk-e megfelelő választ adni az újabb és újabb válságokra, illetve tartunk attól, hogy még nagyobb válságok várhatnak ránk. A különböző múltbeli válságok megértése, a jelenlegi válság-tendenciák feltárása és a jövőbeli válságok lehetséges forgatókönyveinek végiggondolása talán oldhatja valamelyest a szorongásunkat, mivel elméleti támpontokat kapunk a válságokból való kilábaláshoz, a fenyegető válságok elkerüléséhez. Ezekkel a gondolatokkal ajánljuk az olvasók figyelmébe kötetünket. (...) Ahhoz az érzéshez, hogy foglyok vagyunk, és semmit sem tehetünk a saját sorsunk érdekében, még hozzájön, hogy a rendszer [maga] a pusztulás felé sodródik. Az I. világháború óta nem csökkent a permanens válság tudata. A mottó 1958/59-ből származik, a szerzője egy frankfurti professzor, aki éppen tíz éve tért vissza az amerikai emigrációból. Ekkor a háború és a holokauszt után vagyunk; eltelt újabb hatvan év, új problémák jöttek, de a válság érzése és tudata továbbra is jelen van. Ezért érdemes nekiállnunk a válságfogalom elemzésének; és ezt (ahogy szintén Adornótól tanulhattuk) nem helyettesítheti egyetlen definíció. A válság (krisis, crisis, Krise) szót csak a 18. század végén kezdik el használni; az ős- vagy alap-szó a „megrázkódtatás” (quassatio) volt, amely Lucretiusnál a természetre magára vonatkozott, és elsősorban a földrengésre utal. „Mert [a Föld] természete az, hogy minden része hasonló. / Mindezeket föltételképpen előre bocsátva: / Fent is megrázkódik a Föld, ha nagy összedőlések / Esnek lent, s óriás vén barlangok beszakadnak.” (Lucretius 1957, 195) Hermann Diels 1924-ben megjelent német fordításában ez a rész a „Földrengés” címet kapta.