A csillagok élete

A csillagászat természettudomány, az égitestek sajátosságaival, az égen megfigyelhető változásokkal foglalkozik. A természettudományok a természet jelenségeit írják le. Megfigyelünk folyamatokat, megkeressük azokat a fogalmakat, amelyekkel a folyamatokat rendszerezni, leírni tudjuk, majd megkeressük a törvényszerűségeket, amelyek szerint a folyamatok zajlanak. Helyes úton akkor járunk, ha fogalmaink tiszták, szabatosak, helyesen tükrözik a valóságot, és ha az általunk törvénynek tartott összefüggések igazak. Igazak? Ez azt jelenti, hogy a történteket egyértelműen meg tudjuk magyarázni, s a történendőket előre látjuk. A tudományosság e mércéje szigorú, de kell, mert csak így óvhatjuk meg magunkat az ámítóktól és a hitetőktől. Sok munkát, fáradságot követel tőlünk, hogy ezt a mércét következetesen alkalmazzuk, de megéri. A természet törvényei nem tárulkoznak fel önként, könnyen, mégsem szabad sajnálni a fáradságot, mert az eredmény nem marad el. Ha tudomásul vesszük a valóságot, s annak törvényszerűségeit keressük, megszűnik a kiszolgáltatottságunk. A világ jelenségei között nem tehetetlenül és értetlenül fogunk állani, esetleg rémülettel eltöltve, hanem ellenkezőleg: fölfedezzük bennük a rendet, a szépet. Ha ismerjük a folyamatok törvényszerűségeit, esetleg föl is használhatjuk azokat, hogy hasznunkra, javunkra befolyásoljuk a folyamatot. Minden tudománynak vannak kezdetei, s egy-egy nagyobb előrelépést végrehajtójával együtt följegyez a történelem. Az első lépések rendszerint a ködös múltba nyúlnak vissza. Tréfálkozva mondjuk, hogy „már a régi görögök..s ezután bármit el lehet mondani a tudomány kezdetéről. Helyesebb azonban ezt úgy módosítani, hogy „az emberek. . a „gondolkozó emberek...mert hiszen mióta ember az ember, némi érdeklődéssel, olykor bámulattal, olykor félelemmel lesi környezetét. A tudományok kezdete pedig messze túl visszanyúlik a bölcselkedő görögökön, a fizika valahogy úgy kezdődött, hogy megfigyelték az emberek, mindennek súlya van, s a gyümölcs mindig lefelé esik a fáról, sosem fölfelé. A biológia kezdetét pedig az jelentette, amikor megfigyelték, hogy az egyik kostól jobb, erősebb bárányok lettek, mint a másiktól, s ha a földbe vetett magot megöntözték, a kikelt növényt gondozták, akkor nagyobb lett a termés, több volt az ennivaló. És a csillagászat ? Bizonyára az égboltra pillantással kezdődött. Ha derült este felpillantunk a csillagos égre, távol a nagyvárosok fény-, por- és füstáradatától, rögtön szemünkbe ötlenek a nyugodt fényű bolygók, a sziporkázó, vibráló csillagok, a Tejút, esetleg a Hold. Hullócsillagot viszonylag gyakran, üstököst, „vendégcsillagot” már jóval ritkábban figyelhetünk meg.