A bűnökről és a büntetésekről corvina logo

Szerző: Beccaria, Cesare
További szerző: Madarász Imre
Cím: A bűnökről és a büntetésekről
Sorozatcím: Italianistica Hungarica, 1785-0320 ; 5. | Sorozat szerkesztő: Madarász Imre
Fordító: Madarász Imre
Megjelenési adatok: Attraktor, Máriabesnyő, 2012. | ISSN: 1785-0320 | ISBN: 978-615-5257-15-5
Megjegyzés: Harmadik kiadás

coverimage Egy ókori hódító nép néhány törvénymaradványa, amelyeket egy tizenkét évszázaddal ezelőtt Konstantinápolyban uralkodó fejedelem állíttatott össze, amelyek később longobárd szokásokkal keveredtek és amelyeket magányos és homályos értelmezők zagyva kötetekbe csomagoltak: ezek alkotják ama véleményhagyományt, melyet Európa nagy részében mégis törvényeknek hívnak; és napjainkban éppoly gyalázatos, mint általános dolog, hogy Carpzovnak egy véleménye, egy ősi szokás, melyről Claro tesz említést, egy kínzási módszer, amit dühödt kéjjel ajánl Farinaccio, legyenek a törvények, amelyeknek bizalommal engedelmeskednek azok, akiknek reszkető gondossággal kellene irányítaniok az emberek életét és sorsát. Eme törvényeknek, amelyek a legbarbárabb századok maradványai, a büntetőrendszert illető részét vizsgálja ez a könyv, és azok zűrzavarait bátorkodik a közboldogság vezetői elé tárni olyan stílusban, amely távol tartja a felvilágosulatlan és türelmetlen tömeget. Az igazságnak őszinte kutatása, a közvéleménytől való függetlenség, amellyel e könyv íródott, a szelíd és felvilágosult kormányzatnak köszönhető, amely alatt a szerző él. A nagy királyok, az emberiség jótevői, akik uralkodnak felettünk, szeretik az igazságokat, melyeket a szerény filozófus határozottsággal tár elébük, de fanatizmus nélkül, mert azt az erőszak és az álnokság útját választók szítják fel, az ész elutasítja; és a jelen zűrzavaraiért, ha valaki jól megvizsgál minden körülményt, sokkal inkább az elmúlt korokat illeti a gúny és a feddés, mint ezt a századot és törvényhozóit. Bárki meg akarna tisztelni kritikáival, azzal kezdje tehát, hogy jól megérti a célt, amelyre ez a mű törekszik: olyan cél ez, amely nemcsak hogy nem akarja csorbítani a törvényes hatalmat, hanem inkább növekedését szolgálja, már amennyiben az emberekre jobban hat a meggyőzés, mint az erőszak, és amennyiben a szelídség és az emberiesség a törvényes hatalmat mindenki előtt igazolja. A jelen könyv ellen megjelentetett rosszhiszemű kritikák8 zavaros ismereteken alapulnak, és arra köteleznek, hogy megszakítsam egy pillanatra a felvilágosult olvasóknak szóló eszme-futtatásomat, hogy egyszer s mindenkorra elzárjak minden utat a gyáva vakbuzgóság hibái vagy a gonosz irigység rágalmai előtt. Három forrásból erednek az embereket szabályozó erkölcsi és politikai elvek. A kinyilatkoztatás, a természeti törvény, a társadalom mesterséges megállapodásai. Össze sem lehet hasonlítani az elsőt és a másik kettőt a legfőbb célt illetően; de abban hasonlítanak egymáshoz, hogy mind a három e halandó élet boldogságára vezérel. Az utolsó viszonylatainak figyelembevétele nem jelenti az első kettő viszonylatainak kizárását; sőt, mivel azok, noha isteniek és változhatatlanok, a hamis hitű emberek hibájából és a bűnről s az erényről alkotott önkényes vélekedések miatt, a bűnös elmékben eltorzultak, ezért szükségesnek tűnik minden egyéb szemponttól elkülönítve vizsgálni azt, ami a tisztán emberi megállapodásokból születik, vagy amit a közös szükségletek és a közhaszon céljából nyilvánítottak ki, illetve feltételeztek: olyan eszme ez, amelyet illetően minden szektának és minden erkölcsi rendszernek szükségszerűen egyet kell értenie; és mindig dicséretes vállalkozás lesz az, amely a legmakacsabbakat s a leghitetlenebbeket is arra kényszeríti, hogy alkalmazkodjanak azon elvekhez, melyek az embereket a társadalomban élésre ösztönzik.
Kategóriák: Jogtudomány
Tárgyszavak: Büntetőjog, Büntetés, Bíróság, Bűntett, Bűn
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Címlap
Copyright/impresszum
Az olvasóhoz
5-8
Bevezetés
9-10
I.§ A büntetések eredete
11
II.§ Büntetési jog
11-13
III.§ Következmények
13-14
IV.§ A törvények értelmezése
14-16
V. § A törvények homályossága
17-18
VI.§ Arányosság a bűnök és a büntetések között
18-20
VII.§ Hibák a büntetések mértékében
21-22
VIII.§ A bűncselekmények felosztása
22-24
IX.§ A becsületről
24-26
X.§ A párbajokról
26-27
XI.§ A köznyugalomról
27-28
XII.§ A büntetések célja
29
XIII.§ A tanúkról
29-30
XIV.§ Gyanújelek és bírói eljárási formák
31-33
XV.§ Titkos vádak
33-34
XVI.§ A kínvallatásról
34-40
XVII.§ Az államkincstárról
40-42
XVIII.§ Az eskütételekről
42-43
XIX.§ A büntetés gyorsasága
43-44
XX.§ Erőszakos bűncselekmények
45
XXI.§ A nemesek büntetései
45-46
XXII.§ Lopások
47
XXIII.§ Becsületvesztés
47-49
XXIV.§ Tétlenek
49-50
XXV.§ Száműzés és vagyonelkobzás
50-51
XXVI.§ A családi szellemről
51-53
XXVII.§ A büntetések enyhesége
53-55
XXVIII.§ A halálbüntetésről
56-62
XXIX.§ A letartóztatásról
63-65
XXX.§ Per és elévülés
65-67
XXXI.§ Nehezen bizonyítható bűncselekmények
67-71
XXXII.§ Öngyilkosság
71-74
XXXIII.§ Csempészés
74-75
XXXIV.§ Az adósokról
75-77
XXXV.§ Menedékhelyek
77-78
XXXVI.§ A vérdíjról
78-79
XXXVII.§ Bűnkísérletek, bűntársak, büntetlenség
79-81
XXXVIII.§ Sugalmazó kihallgatások, vallomások
81-83
XXXIX.§ A bűnök egy különleges fajtájáról
83-84
XL.§ Hamis hasznossági elvek
84-85
XLI.§ Hogyan előzzük meg a bűntetteket
85-87
XLII.§ A tudományokról
87-90
XLIII.§ Bírák
90
XLIV.§ Jutalmazások
90-91
XLV.§ Nevelés
91
XLVI.§ A kegyelmezésről
91-92
XLVII.§ Befejezés
93
Jegyzetek
94-100
Madarász Imre: Büntetés és felvilágosodás
101-110
Bibliográfia
111
Tartalom
Hátsó borító