Miért rugalmasak?

A magyar iparszervezetben - amint ismeretes - a kis- és középvállalatok aránya csekély. Kis részarányuk visszahat a meglevő kis- és középvállalatok működési feltételeire, gazdasági céljaira, a környezettel szembeni magatartására is. Emiatt a magyar kis- és középvállalatok működését a nagyságtól független sajátosságok is jellemzik. Ezt figyelembe véve is úgy véljük, hogy a kis- és középvállalatok működése, gyakorlati tapasztalatainak megfigyelése és elemzése alapján megválaszolhatjuk azt a kérdést, hogy a kis- és középvállalatok számának szaporodásától és működési feltételeik megváltoztatásától mennyiben várható a magyar ipar alkalmazkodókészségének és versenyképességének javulása. Az alkalmazkodóképességet a fejlesztési és értékesítési tevékenység tanulmányozásával vizsgáltuk. Kutatásunk közelebbi célját a következőkben határozhatjuk meg: a kisebb vállalatoknak milyen, a nagyvállalatoktól eltérő sajátosságaik vannak a környezethez fűződő kapcsolataikban, azaz beszerzési, értékesítési, kooperációs, műszaki fejlesztési és piacválasztási gyakorlatukban? A vállalat rugalmasságának alakulásában nem kis szerepet játszik a vállalaton belüli és a külvilággal kiépített kapcsolatrendszer és az, hogy milyen érdekek alapján születnek a fejlesztési döntések; hogyan, milyen gyakran kerül sor az új termékek bevezetésére stb. Ezekre a kérdésekre kell választ keresnünk, hogy eldönthessük, vajon a vállalat nagyságából -ami többnyire eltérő tulajdonformával is párosul - származó eltérő irányítás, nagyobb önállóság, az erősebb piaci orientáció mennyiben jelent előnyöket a kisebb vállalkozások számára. Napjainkban igen sok szó esik a kisvállalatokról. Ez fel is menthetne bennünket a fogalommagyarázat kötelezettsége alól. A hazai szóhasználatban az elmúlt öt évben azonban a fogalom tartalmi módosulását figyelhetjük meg. Az utóbbi időben a kutatók egy része a kisvállalat fogalmát leszűkíti a (20 fő alatti) törpevállalkozásokra. A zöld út biztosítása a törpevállalkozások keletkezéséhez (működéséhez, megszűnéséhez) valóban a gazdaságpolitika egyik igen aktuális feladata. Az aktualitás, a törpevállalkozásoknak a figyelem fókuszába kerülése magyarázatát adja a kisvállalat „hétköznapi” fogalma változásának. A tudomány egyébként adós a vállalatnagyságok pontos definíciójával. Nem is könnyű feladat az egyes vállalati nagyságkategóriák közötti határok meghúzása, mivel nem áll rendelkezésre pontos, általános érvényű mutató. Azt könnyű megállapítani, hogy hol kezdődnek a kisvállalatok, nehezebb viszont meghatározni, hogy hol végződnek, azaz meddig kicsi egy vállalkozás. A vállalatok, üzemek nagyság szerinti kategorizálására a legelterjedtebb kritérium a foglalkoztatottak száma. A foglalkoztatottság szerinti minősítés azonban - különösen a második világháború utáni időszakban - egyre kevésbé jellemzi jól a vállalatok valóságos nagyságát. Ezért célszerű a vállalati méret- és nagyságrendi megoszlás elemzésére együttesen használni olyan különböző ismertetőjegyeket, mint a termelési érték, a forgalom, a létszám, az állóeszközök értéke.