Alapművek, alapirányzatok

„Kezdjük el a józan ész alapján.” - írja Schumpeter híres elmélettörténeti művében. „A 'tudományos* közgazdászt a többi gazdasági problémákról gondolkodó, beszélő vagy író embertől bizonyos eljárások birtoklása különbözteti meg. Ezek három területhez tartoznak: ‘elmélet’, statisztika, történelem. Ez a három alkotja együttesen azt, amit Gazdasági Elemzésnek nevezünk.” Ma, amikor a közéleti viták könnyedén hivatkoznak „izmusokra”, amikor tankönyveinkből elsajátított gondolati sémák gyakran minden mérlegelés nélkül „tudományos" bizonyítékként lépnek elő, félve kérdezhetünk rá forrásaikra, bizonyítékaikra, s gyakran kísérletet sem teszünk arra, hogy megvizsgáljuk, a schumpeteri kritériumok bármelyikének próbáját kiállnák-e. Ma, amikor a „tudományos” cikkek olvasása a matematika bizonyos ágainak készségszintű ismeretét tételezi fel, amikor korszerű ökonometriai apparátus nélkül tömeges adatokkal dolgozó, azokat tárgyaló-elemző cikk bizonyos folyóiratokban meg sem jelenhet, könnyen elfelejthetjük, hogy a schumpeteri három terület mindegyikét figyelembe kell vennünk, s kényszerhelyzetben nehéz választás elé állna, aki a „tudományosság” és „a józan ész” követelményeinek is szeretne megfelelni. Schumpeter a saját feltételezett kényszerhelyzetét így kezeli: „ha gazdaságiam munkámat újra kellene kezdenem, s azt mondanák, hogy csupán egy területet tanulmányozhatok a háromból, de azt szabadon eldönthetném, a gazdaság története lenne választásom.” Három indokának mindegyike súlyos és voltaképpen megkerülhetetlen. Egyfelől, a gazdaságtan tárgyánál fogva a történelmi időben végbemenő egyszeri folyamánál foglalkozik. „Senki sem remélheti, hogy bármit megért a gazdasági jelenségekből”, ha a történelmi tényeket kellően nem ismeri, nincs történelmi érzéke, azaz történeti tapasztalata. Másfelől, a történeti közelítés nem csupán tiszta gazdasági elemeket, hanem „intézményi” tényezőket is figyelembe vesz. Teret nyit a gazdasági és nem gazdasági tényezők együttes figyelembevételére, s arra, hogy lássuk, a különböző társadalomtudományoknak hogyan kellene egymáshoz viszonyulni. Harmadrészt - mintegy hangsúlyos figyelmeztetésként -, Schumpeter annak a véleménynek ad hangot, hogy a legtöbb alapvető hiba, amit gazdasági elemzésben elkövetettek, a történelmi tapasztalat hiányából származik, s kevésbé ered a gazdaságelemzési technikák egyéb területeinek hiányosságaiból. Kiindulásként azért is szükséges Schumpeter felvetését megszívlelni, mivel a tudománytörténet-írás, annak alapelvei, módszerei az idők során fokozatosan professzionalizálódtak, kanonizálódtak, s az e tudományágat nem a szakma művelőjeként követő olvasó elbizonytalanodhat a különböző megközelítések nyomán prezentált eszmetörténetek kapcsolata, különbségei, relevanciájuk megítélésében. Anélkül, hogy ennek részleteiben elmélyülhetnék, fontos néhány tényre, szempontra és összefüggésre felhívni a figyelmet, ami segítheti az eligazodást, illetve támpontot adhat a probléma iránt mélyebben érdeklődők, vagy a kérdéseket a precízebb szakszerűségi szempontok szerint követni óhajtók számára. Adott összefüggésben, tárgyunk jelen kezelése szempontjából az „elmélet”, a „történelem” evidens kulcskategóriák lesznek, de a „józan észt” is fontos „hívó szónak” kell tekintenünk.