Lingua Latina medicinalis

Nagy örömet jelent számomra, hogy végre - majd 35 év után - az orvostanhallgatók és gyógyszerészhallgatók kezébe kerülhet egy felfogásában is megújult latin tankönyv. E tankönyv előde - a maga korában úttörő jelentőségű, Dr.Takács János által írt Egységes orvosi latin nyelvkönyv -a tudományos nyelv (ezen belül az orvosi terminológia) alapszókincsének és fordulatainak megismertetését a klasszikus latin oktatásának módszereivel kísérelte meg. Bár mintegy 15 éve átdolgozott formájában tanítottuk ezt a tankönyvet, használata egyrészt a kezdetleges nyomdatechnika miatt, másrészt a felfogás egységének hiánya miatt számos nehézségbe ütközött. Dr.Takács János másik, gyógyszerészhallgatók számára írt jegyzete főleg a gyógyszerész-curriculum megváltozása miatt avult el. Mivel az orvosi (fogorvosi) és a gyógyszerészi latin szókincse és fordulatai egymástól nem állnak annyira messze az alapszinten, hogy érdemes legyen eltérő tankönyveket használni, ezúttal a szó szoros értelmében egységes tankönyv tartalmazza a mindhárom kar számára fontos tudnivalókat. Az már a tanár feladata, hogy karonként más-más részletet hangsúlyozzon és kérjen számon. A tanév folyamán elsajátítandó anyagot 16 leckébe sűrítettem (10+6), ez 2 féléven keresztül heti 2 tanórában kényelmesen elvégezhető. Törekedtem arra, hogy, bár szakmai nyelvről van szó, se az oktató, se a hallgató az órákon ne unatkozzék, hanem szívvel-lélekkel tudjon együtt dolgozni. Tanárbarát és diákbarát anyag összeállítása volt tehát a mostani célom éppúgy, mint Dr.Takács János tanár úrnak. Ezt szolgálja a tematika is, amely - a feltétlenül szükséges nyelvtani ismeretek elsajátítása után - rögtön az orvosi-gyógyszerészi terminológia közepébe vág, azaz diagnózisok és receptek elemeit olvastatja és állíttatja össze. Tapasztalataim szerint a hallgatók e részeket tanulják a legnagyobb érdeklődéssel. Leginkább azért lehet ez így, mert az első két év az alapozó, a gyógyító munkával csak távoli kapcsolatban álló tantárgyak tanulásával telik. A latin nyelvű szólásokat a leckék végén eddig is szívesen olvasták, hiszen ezek nemcsak hasznosak, hanem érdekesek is. Sok-sok gyakorlatot is írtam az egyes fontos és jellemző nyelvtani és használatbeli jelenségekhez. így a még a magát 'nyelvérzék nélküli'-nek tituláló diáknak sem kell kétségbe esnie. E gyakorlatokból a leckékhez kapcsolódóan annyit kell csak elvégezni, amennyire az adott csoportban igény van a megértéshez és begyakorláshoz. A gyakorlatok (és a leckék) csak ritkán lépik túl az orvosi/gyógyszerészi praxisban szükséges nyelvtani és lexikai keretet. A leckék szókincse nem kifejezetten klasszikus latin, inkább neolatinnak mondható. A felhasznált latin szókincs ún. orvosi (tudományos) alapszókincs, melyből az orvosi terminológia további kifejezései építkeznek. Bőségesen található a leckékben görögből eredő latinos orvosi terminus is. Ilymódon lehetőség nyílik arra, hogy beemeljük a görög elemek megismertetését a tanórai anyagba. A görög elemek tanítására vonatkozóan nem adtam semmilyen útmutatást; az egyetemen a tankönyv úgyis csak tanítási-tanulási segédanyag, amit ezerféleképpen lehet jól forgatni.