Történeti, művelődéstörténeti írások, előadások

Inkvizíció (nyomozás) a neve az eretneknyomozó egyházi bírósági intézményeknek. Az inkvizíció fokozatosan alakult ki azáltal, hogy az egyház az államhatalommal együtt lépett fel (az állam korábbi10 eretnekellenes joggyakorlatát elismerve egyre precízebben dolgozta ki az eretnekekkel szemben folytatott bírósági eljárás módozatait). Az egyház legfőbb vezetősége III. Sándor pápa (1159-1181) személyében csak jóval később szánta rá magát hasonló szigorral1 lépni fel az egyház ellenségei ellen. A veronai zsinat határozata nyomán 1184-ben létrejött a püspöki inkvizíció intézménye (a püspök vagy az általa kinevezett inkvizítor - vizsgálóbíró - kutatta fel az eretneket). Aki téves felfogását semmiképpen sem volt hajlandó megváltoztatni, azt az egyházi bíróság mint eretneket kiközösítette az egyházból és - további eljárás véget - átadta a világi hatalomnak (a büntetést az állami - városi - világi hatóság hajtotta végre). Nagy jelentősége volt az inkvizíció történetében az 1215-ös (XII. egyetemes) IV. lateráni zsinatnak, amely - Hl. Ince pápa (1198-1216) egy korábbi rendelkezése alapján1 - a régi római felségsértéssel azonosította az eretnekséget. II. Frigyes14 császár (1215-1250) elfogadta, hogy az eretnekség a felségsértéssel azonos és 1224-ben birodalmi törvényben elrendelte, hogy az eretnekeket tűzhalállal kell büntetni.15 Az albigensek16 ellen viselt háború után az 1229-es toulousei zsinat foglalta össze az eretnekek felkutatására és megbüntetésére vonatkozó szabályokat.17 De a Rómából, a legfőbb egyházi központból irányított pápai inkvizíciót IX. Gergely18 pápa (1227-1241) szervezte meg.19 IV. Ince pápa (1243-1254) 1252-ben 10 Jusztinianosz császár (527-565) törvénykönyve az eretnekekre a máglyahalál büntetését írta elő (a tényleges eretnekégetésre 1022-ben került sor, amikor II. Róbert francia király (996-1031) 13 eretneket tüzhalálra ítélt és végeztetett ki Orléansban). Félegyházy József: A középkor egyháza. Bp., 1939. 254.p...