Az erény természete

Mi az alapja a rokoni érzelmeknek? Miért tartjuk rokonszenvesnek a hozzánk hasonló külső és belső tulajdonságokkal rendelkező idegeneket? Milyen feltételek között bízunk meg egymásban, és hogyan ismerjük fel a csalókat? Mi a büntetés szerepe a csoporton belüli együttműködés megteremtésében? Alkalmas-e a mások iránti jó cselekedet arra, hogy növeljük saját népszerűségünket a csoporton belül? Minden önzetlen támogatás magában hord valamilyen önző indítékot? Vagy létezik „valódi” altruizmus, amely csak a haszonélvező boldogulását tartja szem előtt, de semmilyen szempontból nem előnyös és nem kifizetődő a jótevő számára? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbál meg választ találni e könyv. A válaszokat azonban nem lehet megadni egyetlen tudományág eredményei alapján. Sokféle területről kell összegyűjteni az ismereteket ahhoz, hogy a siker reményében végezzük el a feladatot. A könyv ezért több tudomány eredményeit kísérli meg összekapcsolni annak érdekében, hogy magyarázatot találjon az emberi önzetlenség és együttműködés - az ún. pro-szociális viselkedés - természetére vonatkozóan. Keretét az evolúciós szemléletmód alkotja, amely egyesíteni képes a különböző tudományok kutatási eredményeit. Ez a megközelítés annak az ismeretével ruház fel bennünket, hogy miként jöttek létre a kooperatív kapcsolatok alapvető formái, milyen alkalmazkodási problémákat oldottak meg az evolúciós környezetben, és ezek hogyan befolyásolják az emberek viselkedését napjainkban. Egy másik tudományág, a javarészt közgazdászok által kidolgozott kísérleti játékelmélet modelljei segítségével értjük meg a cserekapcsolatok és „társas szerződések” logikáját, az altruista döntések hátterében álló nyereség/veszteség-kalkulációkat, és e döntések következményeit az egyén és a csoport számára. A könyvben idézett antropológiai vizsgálatok, amelyek az iparosodást megelőző társadalmak életével foglalkoznak, lehetővé teszik, hogy megismerjük e kultúrák sajátos viselkedési szokásait és társadalmi normáit, összehasonlításokat tegyünk a különböző társadalmi környezetben élő emberek szociális kapcsolatait illetően, és ezáltal következtetéseket vonjunk le az emberi természet állandónak tűnő összetevőire nézve. A kognitív és idegtudományok kutatási eredményei minden fejezetben fontos szerephez jutnak, hiszen az altruista motivációkért felelős idegrendszeri központok, érzelmi állapotok és gondolkodási műveletek bemutatása nélkül nem lehet megérteni a proszociális viselkedés okait és indítékait. Ugyancsak meghatározó nézőpontot képviselnek a könyvben azok a szociálpszichológiai kutatások és magyarázatok - köztük jó néhány ma már „klasszikusnak” számító kísérlet -, amelyek megalapozták és ma is irányítják a segítségnyújtásban és együttműködésben alapvető szerepet játszó külső és belső tényezők (szociális normák, személyiségjegyek, csoporthatások stb.) vizsgálatát. Ezek együtt alkotják a könyv tartalmát. Szerkezetét pedig egy olyan „rétegeltség” jellemzi, ahol a legközvetlenebb formáktól haladunk a több közvetítést igénylő személyközi kapcsolatokig. Családon belüli önzetlenség, segítségnyújtás a barátoknak, együttműködés a csoporttársakkal, a potyalesők büntetése, nagylelkűség az idegenek iránt. Ez a szerkezet, amely eltér a proszociális viselkedéssel foglalkozó „hagyományos” pszichológiai könyvek tematikájától, egyúttal a megoldásra váró problémák körét is kijelöli. Először is, amellett érvelek, hogy nem létezik általában vett önzetlenség az emberek iránt. Más-más motivációk és lélektani folyamatok irányítják a családtagok, a barátok, az ismerősök és az idegenek iránti altruizmust. Ez utóbbiak esetében is eltérő az emberek segítségnyújtása városban és falun, egyedül vagy tömegben, hagyományos vág)' ipari társadalmakban. A könyv úgy épül fel, hogy külön fejezeteket szentelek az egyes kapcsolattípusoknak és az önzetlen viselkedés eltérő aspektusainak. Az utolsó fejezet egy általános elméleti modellt vázol fel, amely kísérletet tesz annak az értelmezésére, hogy miként működnek és milyen kölcsönös összefüggéseken keresztül fejtik ki hatásukat a proszociális viselkedés legfontosabb összetevői. Közéjük tartoznak az érzelmi reakciók, a tanulási-döntési mechanizmusok, a személyiségjegyek, a szituációs tényezők és a kulturális normák. Másodszor, az is eltér a megszokott pszichológiai művek tematikájától, hogy hozzájuk képest többet foglalkozom az evolúciós stratégiák kérdésével: a nyilvánvaló költségek és veszteségek ellenére hogyan alakulhattak ki az önzetlenség különböző formái az evolúció során? Meggyőződésem ugyanis, hogy az evolúciós megközelítés nélkül nem lehet megérteni az önzetlen viselkedés mögött álló idegrendszeri, pszichológiai és szociális mozgatórugókat.