Trefort Ágoston emlékezete születésének 100-ik évfordulója alkalmából

E hó 7-ikén telik le száz esztendő a Trefort Ágoston születése óta. Huszonkilencz év előtt bekövetkezett halála előtt és után róla sokan emlékeztek meg s egyénisége, élete és működése gyakran volt irodalmi méltatás tárgya. Itt, az Akadémiában, melynek utolsó éveiben elnöke volt, Keleti Károly tartott róla a halálát követő év ünnepélyes közülésén emlékbeszédet; Keleti Gusztáv a képzőművészeti társaság közgyűlésén méltatta — igen szépen — különösen a művészetek körül szerzett érdemeit, és föl kell még említenem néh. Szász Károlynak még Trefort életében kiadott népszerű életrajzát, Falk Miksának a barátja halála alkalmából írt bensőségteljes megemlékezését és Trefort vejének, Szalay Imrének 1909-ben legnagyobbrészt kiadatlan levelek nyomán összeállított, a boldogultnak egyéniségére és életére élénk világot vető Visszaemlékezését. Ha mind e méltatások után éppen én kívántam a küszöbön álló centennarium alkalmából kiváló elnök-elődömről itt, az Akadémia felolvasó-asztalánál megemlékezni, ez elhatározásomnál az a tekintet vezérelt, hogy egyrészt mintegy tartozni véltem ezzel, hálából azért a bizalomért, melylyel élete utolsó éveiben, mint osztályfőnököt, majd államtitkárát magához csatolt s mely viszonyunk bizonyos posthumus folytatást nyert két minőségben való utódlásom és ivadékaink frigye által; másrészt, úgy véltem, éppen említett viszonyunknál fogva talán leginkább vagyok abban a helyzetben, hogy Trefort történeti alakjának megfestéséhez élete nevezetes utolsó szakaszából merített néhány jellemző s kevésbbé ismert vonással járuljak hozzá. De azt hiszem, Akadémiánk részéről is megérdemli egykori elnökünk, hogy ezt az évnapot megünnepeljük, nemcsak egyéni kiválóságánál, culturánk történetében vitt szerepénél és sorainkban legvégül elfoglalt díszes állásánál fogva, hanem annak a szeretetnek az okából is, a melylyel az Akadémia iránt mindig viseltetett. Igazán példaszerű volt az a buzgalom, a melylyel fiatal és öreg korában, életének minden hányattatásai közt, közpályája legmunkásabb és legküzdelmesebb szakában, sőt akkor talán leginkább, megemlékezett hozzánktartozásáról s szellemének majdnem minden termékét bemutatta tudós társaságunknak. Már 24 éves korában, 1841-ben levelező taggá választatván, nyomban széket foglalt a nemzetgazdaságtan rendszereiről tartott értekezéssel; 1867-ben lett tiszteleti tag, 1874-ben igazgató-tag és 1885-ben, Lónyay Menyhért gróf halála után elnök.