Bevezetés az egyetemes állam- és jogtörténet forrásaiba

A jogtörténetkutatás és általában az állam- és a jog történeti fejlődésére vonatkozó ismeretek tudományos igényű feldolgozása nem újkeletű. A történeti jogtudományok viszonylag tekintélyes időbeli fejlődéséről beszélhetünk ma már és az e téren felhalmozódó tapasztalatok felhasználása mind nagyobb jelentőségűvé lesz a jogtörténet oktatásában és tudományos művelésében. Az állam- és a jog egyetemes történetéről beszélve még szélesebb a tudományosan letisztázott, vagy egyáltalán a kellő kritikával felhasználható irodalmi anyag. A történeti jogtudományok immár több évszázados eredményei tehát kiapadhatatlan forrást képeznek ismereteink kiterjesztésében és az egyes népek jogfejlődésének jobb megértését is előmozditják. E felismerés világosan tükröződik a szocialista országok jogtörténetirásának fejlődésében, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a régi polgári szakirodalom legjobbjainak eredményei is csak szigorú marxista elemzés utján használhatók fel. A felhalmozott társadalmi tapasztalatok és tudományos vívmányok azonban önmagukban nem elégithetik ki a modern marxista jogtörténetirás iránt támasztott követelményeket. A burzsoá jogtörténetirodalom maradandó értékű eredményeinek ismerete, vagy akár a marxista jogtörténetirás immár nemzetközi tapasztalatai sem helyettesíthetik az eredeti jogtörténeti források megismerését és felhasználását. Az adott tudományterületen tehát - miként általában a történettudományokban - a történeti források megismerése és elemzése képez kiindulási pontot a felhasználható tudományos módszerek helyes alkalmazására. A hazai jogtudomány joggal büszkélkedhet azzal, hogy az állam- és jog egyetemes történetének feltárásában jelentős múlttal biró törekvéseket tud felmutatni. Ezek a törekvések az állam- és a jog történetére vonatkozó modern ismeretek kiszélesitésének szükségességéből fakadtak és csak kevesek számára tették lehetővé a konkrét történeti források megismerését, méginkább ezen források tudományos elemzését. Anyagi, ideológiai, nyelvi és sok más akadály tette lehetetlenné, hogy akár csak az európai népek jogfejlődésének megértését szolgáló történeti források egy része is általánosan elérhetővé váljék. Kisebb-nagyobb megszakítás sál több mint egy évszázad óta hazánkban a különböző külföldi, főként német burzsoá jogtörténeti iskolák tanításainak szűrőjén keresztül jutottak el az ismeretek és a jogi gondolkodók generációi nőttek fel anélkül, hogy a környező népek jogfejlődésének alapvető történeti forrásaiba betekintést nyertek volna.