Bevezetés az egyetemes állam- és jogtörténet forrásaiba

A középkori városok a korai feudalizmus utolsó periódusában - legkorábban a X-XL században Itáliában és Dél-Franciaországban - alakultak ki, akkor, amikor az anyagi termelési technika tökéletesedése, a specializálódás lehetővé tette a mezőgazdasági és ipari tevékenység elválását. A naturális (önellátó, minden szükségletet saját maga előállító) gazdálkodás viszonyai között a jobbágyok egy rétege a IX-X. században már elsősorban ipari tevékenységet folytatott (kovács, posztókészitő stb.), árut termelt. E megtermelt áru cseréje a gazdasági alapja a középkori város kialakulásának. A jobbágy-kézművesek rendszerint valamely forgalmas igazgatási centrumban települtek le, (püspöki székhelyen, kolostor mellett, nagybirtok központjában stb.). Kezdetben tevékenységük konkrét megrendelkezések kielégitésére irányult, később - a földesúri függés alól szabadulván -már árut termeltek, ezt a vásárokon, a település piacán értékesítették. A kézműves-jobbágyból lett a középkori városi polgár. A kézműves eleinte kereskedő is volt, csak a XI. századtól kezdett elválni a termelés és az áruk értékesítése. A társadalmi munkamegosztás rohamos fejlődése, az ipari-kereskedelmi tevékenység' fokozódása, a városlakó rétegek gazdasági erősödése következtében a városok harcot indítottak világi és egyházi földesuraik ellen és a tőlük való függetlenség elérése -sokszor hosszú véres harc és nagy anyagi áldozatok árán - számtalan városnak sikerült is. Azok a városok, amelyek az uralkodó birtokain keletkeztek - birodalmi várossá váltak, azokat, amelyek valamely földesur hatalmának lerázása után közvetlenül a Birodalom császárának függésébe kerültek - szabad városnak nevezték. Ezek ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint az uralkodó többi közvetlen hűbérese: pénzt verhettek, saját jogszabályokat alkothattak, saját maguk alakították ki igazgatási-birósági szervezetüket, felsőbiráskodási jogokat gyakoroltak (halálos ítéletet is kiszabhattak és végrehajtottak) stb. Az ilyen várost kommuna joggal rendelkező városnak nevezték. Másutt a kézművesek és kereskedők harca nem vezetett teljes sikerre, bizonyos jogok gyakorlása továbbra is megmaradt a földesurnái (pl. felsőbiráskodás, a városi igazgatás vezetőjének kijelölése stb.), mig a városi közösség maga szabályozta a város életének egyéb területeit. Az ilyen város csak korlátozott autonómiával rendelkezett (sokszor elnevezése is tükrözte jogi helyzetét, rendszerint ugyanis oppidumnak nevezték, mig a kommuna-joggal rendelkezőt civitas -nak). Az olasz városok korai kialakulását elősegítette viszonylag fejlett termelési kultúrájuk, az olasz városok kedvező helyzete (a Bizánc és Németország, Franciaország közötti kereskedelem rajtuk keresztül került lebonyolításra), valamint az is, hogy az imperiumért küzdő császárság és pápaság harcában érdekeiknek megfelelően hol egyik, hol másik felet támogatták. így nemcsak függetlenséget szereztek, hanem némelyik város (Genova, Velence) ki tudta hatalmát terjeszteni nagy területekre, sőt más városokra is, az ilyen városokat nevezték városállamnak.