"Alkotmányos rendszerünk fejlődési irányai" | Az agy évtizede

Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! Őszintén mondom, nagy megtiszteltetés számomra, hogy az általam egyik legmagasabbra becsült egyetemi fórumon, a Pécsi XX. Egyetemi Napon előadást tarthatok a magyar alkotmányozásról. Megtisztelő számomra, bár én nem voltam ennek az egyetemnek hallgatója, de kiváló tanári kara van, akiket nagyon nagyra becsülök, és meggyőződésem, hogy az az egyetem él igazán sokáig, amelyik nem csak meglévő diákjait és tanárait becsüli meg, hanem a volt diákjait is. Én úgy látom, ebben a kezdeményezésben, illetve már 20 éve tartó folyamatban, a pécsi egyetem, a pécsi egyetemisták, volt egyetemisták, egyetemi oktatók kiemelkedő szerepet töltenek be, és ez irigylésre méltó az én anyaegyetemem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szempontjából. Hölgyeim és Uraim! A felkérés úgy szólt, hogy az alkotmányozásról tartsak előadást, ami nagyon megtisztelő, de nagyon nehéz, hiszen ebben a teremben ülnek szakmabeliek, közjogászok, alkotmányjogászok, és ülnek olyanok, más tudományoknak a művelői, akik az alkotmánnyal, az alkotmányozás kérdéseivel csak érintőlegesen találkoznak, esetleg figyelő állampolgárként, közéleti emberként vagy autodidakta módon mélyedtek el a magyar alkotmányozásban és a magyar alkotmány történetében. Nagyon különböző érdeklődésű közönség előtt előadást tartani mindig nehezebb, mint egy szűkebb szakmai közönség előtt. Ennek ellenére megkísérlem kielégíteni az érdeklődését mind a szakmabelieknek, mind pedig az alkotmányozás iránt kevésbé érdeklődő vagy érdeklődő, de abban kevésbé jártas résztvevőknek egyaránt. Azt gondolom, hogy Magyarországon 1988 és 1997 között az alkotmányozás évtizedét éltük. Szándékosan 1988 őszétől indítom ezt az évtizedet azért, mert 1988 őszén az akkori igazságügyi miniszter helyettese létrehozott tíz olyan bizottságot, amelyik egy átfogó alkotmánymódosításra vállalkozott. Ez a tíz bizottság indított el egy olyan munkát, amelyet 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon folytattak. Ettől kezdve a Nemzeti Kerékasztal vette át az alkotmányozás folyamatának továbbvitelét. Ennek az induló periódusnak a betetőzése 1989. október 23. volt, amikor bátran mondhatjuk, hogy új alkotmányt - számát, jelölését tekintve ugyan a régit, az 1949. évi 20-as törvényt - hirdettek ki Magyarországon. Joggal vetődik fel az a kérdés a közéletben és a jogászok között egyaránt - bár ott kevésbé hallom, a közéleti, politikai szintéren azonban igen -, hogy vajon Magyarországon megtörtént-e az alkotmányos rendszerváltás? Vajon alkotmányos rendszerünkben bekövetkeztek-e olyan mélységű és jelentőségű változások, mint a szűkebb értelemben vett politikai-, hatalmi szférában, a tulajdoni rendszerben, a gazdasági életben vagy akár a társadalom egészében? Én azt gondolom, hogy nyugodtan megválaszolhatjuk ezt a kérdést azzal, hogy 1988-ban elindult, 1989-1990-ben betetőződött, és az új alkotmány előkészítése kapcsán, reményeink szerint ebben az évtizedben - még ebben az évezredben - Magyarországnak egy gyökeresen új alkotmánya lesz.