Montaigne pedagógiai tanulmányai

Több, mint száz esztendeje, hogy Nagy Tótth József Montaigne Tanulmanyaiból lefordított és kiadott egy vékony kötetrevalót. Azóta csodálatosképen nem akadt Montaigne-nék magyar fordítója. Ennek a mellőzésnek oka szerintünk főleg az volt, hogy Montaignenek idegen nyelven való tolmácsolása egyike a legkényesebb és leg-fáradságosabb feladatoknak. Az ő nyelve nem az a szabatos, -világos, pontos, átlátszó francia próza, melyen a XVII. és XVIII. század nagy klasszikus prózaírói írtak; hanyag, pongyola, köznapias, igen természetes, de nagyon gazdag, a maga nemében művészies és eredeti nyelven ír ; bizonyos ötletszerűség, hajlékonyság és közvetlenség jellemzi, melyet sok esetben igen nehéz idegen nyelven visszaadni és utánozni. E nehéz feladatnak tőlem telhetőleg igyekeztem megfelelni. Az volt a célom, hogy a lehető legnagyobb tartalmi hűség mellett tetszetős, folyékony, könnyen olvasható formában s jó magyarsággal adjam vissza a szerző gondolatait. Fordításomat ezért némelyek talán túlságosan szabadnak és önkényesnek fogják találni. Kerültem ugyanis a hosszú, bonyolult körmondatos szerkezeteket, Montaigne hosszadalmas, latinos mondatait legtöbbször több részre vágtam, sőt néha még a mondatok sorrendjét is jónak láttam felforgatni. A Pedagógiai Könyvtár céljának megfelelőleg e kötet Montaignenek csupán pedagógiai tanulmányait tartalmazza. Öt tanulmányt - három hosszabat, két rövidet - teljesen lefordítottam, a többiekből csak a pedagógiai tárgyú részleteket. Egyik sem rendszeres pedagógiai értekezés, hanem szellemes elmefuttatás, franciás csevegés. Összeválogatásukban némileg eltértem a hasonló francia és német kiadásoktól. Felvettem t. i. egész terjedelmükben "A tudákosságról" s "A szülőknek gyermekeik iránt való szeretetéről" c. fejezeteket, melyeket ezek rendesen kivonatosan szoktak közölni, a szemelvények közé pedig besoroztam nemcsak szorosan vett pedagógiai, hanem általában a tanulásra, a tudományokra, az olvasásra stb. vonatkozó részleteket is. A fődolog maga a szöveg, mindamellett az egyes lapok alján bőségesen adtam magyarázó jegyzeteket. Kerültem bennük minden kicsinyes birálgatást, mely, ahelyett hogy felvilágosítaná, csak zavarná az olvasót. Főként az ókori vonatkozásokat igyekeztem megmagyarázni. Jegyzeteim itt-ott talán túlságosan elemieknek is fognak látszani, de az lebegett szemem előtt, hogy fordításomnak a tanítóképzők növendékei közt is akadnak majd esetleg olvasói, akik tanulmányaik természeténél fogva az ókori művelődésben kevésbbé jártasak. Ezért láttam kívánatosnak a latin, görög, olasz idézeteket magyar fordításban is közölni.